A közép tágulása esszéinek szólamai köszönnek vissza (sokszor szó szerint) Konrád György Itt, Európában címet viselő friss kötetében, így aztán az különösebb újdonsággal nem is szolgál. Konrád a föderális Európa régi prókátora.

"A társulás arra való, hogy semelyik európai államnak ne legyen módja egy zsarnok vezetésével megbolondulni és netalán háborúzni" – hangzik föl rögtön a hetedik oldalon a legfőbb érv, hogy aztán leitmotif módjára mind újra visszatérjen a következő kétszázon. A kisállami téboly konrádi ellenszere a nagy állam.

Pedig a kötetben Konrád minden létező liberális érvet fölsorakoztat az állam ellen, az egyén mellett. "Amit lehet államtalanítani, azt államtalanítani kell" – olvasható a veretes krédó a százhuszonhatodik oldalon. Ámde mindezek az érvek kizárólag a nemzetállam ellen szólnak.("Feltehetjük úgy is a kérdést, honnan várhatok több kellemetlenséget, az állami vagy a városi vezetéstől-e (sic!). Ha az utóbbival gyűlik meg a bajom, könnyedén átköltözhetem a szomszéd városba, és ettől még nem leszek emigráns". És a föderális EU-ból hova költözzünk? "Semmi sem kézenfekvőbb, mint a nemzeti identitás. A felbomló szocialista birodalmi kényszerközösségek alól kibújnak a virulens nemzeti közösségek". Nem úgy hangzik, mint a föderális EU konzervatív-liberális kritikája? És a többi.)

Mindazonáltal Konrád igazi ellensége a nacionalizmus. A nemzetállamban rejlő legfőbb fenyegetés pedig az, hogy elragadhatja a nacionalizmus. És ha a nacionalizmust engedik végiggurulni az útján lejtmenetben, akkor eljut a gázkamráig. Konrád számára a föderális EU valójában azt jelenti, hogy helyi nacionalizmusok nem szédíthetnek meg egy soknemzetiségű, soknyelvű ötszáz-milliós közösséget.  

A kötet eszmefuttatásainak ellentmondásossága abból fakad, hogy miközben Konrád liberális érvekkel támadja a nemzetállamot, mely támadásnak a nacionalizmus a tulajdonképpeni céltáblája, addig támogat egy európai szuperállamot. Szintén a nacionalizmus ellen.