Temetői tipródás. Felváltva  állok egyik lábamról a másikra, és lehelem az ökleimet. A temetők mindig hidegebbek. Bizonytalanul pislognak a mécsesek. A sírok megsüllyedve, megrepedezve. Az emberek sem mutatnak túl jól.

***

Újra. Stiglitz szerint újra kell gondolni a makroökonómiát. Az újra gondolás sarokpontjai: a klasszikus- és régi/új neoklasszikus szintézis (téves összefoglaló nevükön, neoliberalizmus) megbukott, az árrendszer rosszul működik, a piaci szereplők irracionálisak, a privát tranzakciók egy része társadalmilag nem kívánatos, az állami intervenciók működnek, a kiegyensúlyozott költségvetési politika tévedés, az adósság kívánatos, a pénz nem számít, az költségvetési költekezés élénkíti a gazdaságot (kivált, ha az állam a tehetőseket adóztatja és a pénzt emberi tőkébe, infrastruktúrába stb. fekteti) stb., stb. Más szóval a Stiglitz-féle új alapot a legrosszabb (vulgár)keynesiánus közhelyek jelentik egy op-ed kolumnista stílusában. Vagyis a szokásos.