„Németország a tökéletes példája az olyan országnak, amelyik javak előállításával tette magát gazdaggá. Sajnálatos módon, miután Görögország 1981-ben csatlakozott az Európai Unióhoz valójában csak egy újabb közel-keleti olaj-állam lett. Azzal a különbséggel, hogy Görögországnak nem olajkútja volt, hanem Brüsszelje; az pumpálta folyamatosan Athénnak a támogatásokat, segélyeket és alacsony kamatok mellett az eurót.

A természeti kincsek korrupciót szülnek azáltal, hogy érdekcsoportok versenyeznek a csapok irányításáért. És pontosan ezt történt Görögországban is, amikor az hozzáférést nyert a hatalmas euró hitelekhez és támogatásokhoz. A görögök természetes vállalkozó szelleme rossz irányba terelődött — a kormányzati forrásokért és megbízásokért folyó verseny irányába.„

 

Thomas L. Friedman The New York Times 2011. július 19.