Rorty jópofa, játszik a gondolattal: egy merőben új életutat talál ki Heideggernek. E szerint Heidegger 1930-ban beleszeret egy szép zsidó lányba, akit ’32-ban feleségül vesz. Egy évre rá gyermekük születik: Abraham. Apósát ’33 végén elbocsátják hivatalából, és magát Heideggert is fúrni kezdik az egyetemen zsidó felesége miatt. ’35-ben már Bernben tanít, később Princetonban, majd ’39-től a chicagói egyetemen. Heidegger harcos antifasiszta, aki nagy hatású náciellenes rádióbeszédeket tart, ami által széles népszerűségre tesz szert. Házassága időközben tönkremegy. ’47-ben Tel Avivban tanít, egy évre rá Freiburgban. Aztán a Harvardon. A német választásokon rendre a politikai jobboldal mellett kampányol, és mert náciellenes nimbusza nem kopott meg, ezért támogató kiállása nagyban elősegíti a jobboldali politika újbóli elfogadottságát. ’76-ban meghal. Szóval tegyük fel, hogy így történt. Vajon más lenne ettől az 1927-es Lét és idő? Nagyobb vagy épp kisebb mű lenne? Másként alakul Heidegger bölcseleti munkássága? — kérdezi Rorty. És válaszol is: nem. Rorty szerint semmi köze nincs az életműnek az élethez. Rorty konklúziója: az elképzelt világban Heidegger egy hős pacifista, a humanista értelmiség bálványa. És a XX. század legnagyobb gondolkodója. A való világban viszont csak egy sunyi, gyenge ember, egy pitiáner náci. És a XX. század legnagyobb gondolkodója.