Sokan úgy vélik, a migrációs válság rácáfol a történelem végének fukuyamai tézisére. Mondják, az elmúlt negyedszázad sokkal inkább a ’90-es évek másik nagy bestsellerét, Huntington civilizációk összecsapásáról írt művét látszik igazolni. Ám a migrációs válság nem cáfolja a Kojève-Fukuyama-féle tézist. Amit manapság látunk az a diktatórikus és autoriter rezsimek okozta konfliktusok következményeinek betüremkedése a liberális demokráciák történelem utáni világába, ami aztán azt a látszatot kelti, mintha a liberális demokráciával mégsem ért volna véget a történelem. A fukuyamai történelmi narratívában a civilizációk összecsapása valójában a történelem utáni liberális demokráciák és a felzárkózó nem-demokratikus perifériák találkozása (vagy konfliktusa). A történelem végének tézisét Fukuyamánál nem lehet pusztán történeti eseményekkel cáfolni, kizárólag annak bizonyításával, hogy a liberális demokrácia maga is még egy elnyomó politikai rendszer, ezért az elismerésért folyó harc nem juthat általa végső nyugvópontra.