hocinesze

2016\12\01 ricardo

Zene

Arthur Honegger Szonatina hegedűre és gordonkára: Allegro (1932)
Hajdu Ildikó hegedű/Déri György gordonka

Címkék: zene
2016\11\23 ricardo

Új normális?

Ruchir Sharma szerint a munkaképes korú népesség növekedésének globális lassulása okozza a világgazdaság jelenlegi lassú növekedését: 1960 és 2005 között átlagosan 1,8 százalékkal növekedett a munkaképes korúak száma, 2005 óta 1,1 százalékkal. De az Egyesült Államokban pl. mindössze 0,5 százalékkal. A termékenységi ráta a ’60-as évek óta mindenhol csökken. (A fejlett országokban döntően a növekvő jólét és iskolázottság (különösen a nők), a fejlődő országokban pedig az állami születésszabályozás (Kína, India) miatt.) Jóllehet a lakosság számának növekedése nem jelent automatikusan gazdasági növekedést, de valószínűtlen tartós gazdasági fellendülés egy olyan országban, ahol a munkaképes korú népesség évente kevesebb, mint 2 százalékkal növekszik. Márpedig a világ nagy részén most ez a helyzet. Meglehet 2050-re már 9,7 milliárd ember fogja lakni a bolygót, Sharma szerint mégsem a túlnépesedés jelenti majd a legfőbb problémát, hanem éppenséggel a fiatal munkaerő hiánya.

2016\11\18 ricardo

(...)

(Bill Still Van megoldás című könyvének hetedik fejezete valójában Irving Fisher 1936-os 100% pénz és az államadósság (100% Money and the Public Debt) című klasszikus esszéjének az újraközlése. A fordítás csapnivaló. Egy idézet: A pénz nem egyszerűen az „átválthatóság” kérdése. Ugyanúgy kérdése annak, hogy mekkora mennyiségben (és forgási sebességgel) van jelen, mint fizetőeszköz, csakúgy, mint annak kérdése: hogyan védhető meg az üzleti élet zavaró befolyásaitól? Teljesen értelmetlen. Az eredeti szöveg így szól: The money question is not simply a question of convertibility. It is also a question of maintaining the proper volume (and velocity) of the circulating medium so as to prevent disturbances in business activity. Fisher szerint a fizetőeszköz mennyiségének és forgási sebességének ingadozása zavart okoz a gazdaságban. A fordítás helyesen a következő: A problémát nem egyszerűen a bankjegyek konvertibilitása jelenti, hanem a fizetőeszköz megfelelő mennyiségének (és forgási sebességének) fenntartása annak érdekében, hogy ezáltal megakadályozzuk az üzleti életben keletkező zavarokat. Vagy egy másik gyöngyszem: A bankbetétek biztosítása szükségtelenné válna, mivel nem lenne ok a bankokon keresztül futtatni azokat. Szemlátomást ökörség. Az eredeti szöveg: The insurance of bank deposits would become unnecessary, because there would be no reasons for runs on banks. Helyesen: A betétbiztosítás feleslegessé válna, mert nem lenne ok bankpánikra.)

2016\11\04 ricardo

Trump nyert

Az amerikai elnökválasztásról álmodtam. Nem vicc.

*

A pop-leninista Slavoj Žižek Trumpra szavazna. Oké, ehhez még talán nem kell orvost hívni. Viszont ha jól számolom, a kétperces interjú alatt 29-szer érinti meg az arcát, ebből 25-ször az orrát. Ebben, bevallom, már kevésbé vagyok biztos. Mármint, hogy ez teljesen normális.

Címkék: Trump
2016\11\01 ricardo

Fejési idő

John K. Galbraith memoárja. 1954. január. Egy Caneel-öböl partján álló kihalt szállodában a Steinbeck és a Galbraith házaspár összetalálkozik, majd a következő napokban esténként összejárnak. A fordítás így szól: "Elaine Steinbeckkel és Kittyvel együtt négyesben találkoztunk esténként — a szabad szellem órájában, mondtam én, fejési időben, mondta John —, és ittunk egyet". Vajon mi állhat az eredetiben? Mármint a "fejési idő" helyén.

Címkék: Galbraith
2016\10\28 ricardo

Audi alteram partem 2.

A protekcionista gazdaságpolitika 19. századi bajnoka, Friedrich List a következőt írja A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere című 1841-es opusában, idézem: „Közönséges okossági rendszabály, hogy ha már felértünk a nagyság ormára, a létrát, amelyen felmásztunk, rúgjuk ki magunk alól, nehogy mások is felmásszanak rajta. Ebben van a titka Adam Smith  kozmopolita tanításának, valamint nagy kortársa, William Pitt és minden követője kozmopolita törekvésének az angol államigazgatásban. Az a nemzet, amely védőrendszabályokkal és hajózási korlátozásokkal ipari erejét és hajózását annyira kifejlesztette, hogy más nemzet vele szabad versenyt nem folytathat, nem tehet okosabbat, mint hogy nagysága e létráit elrúgja és más nemzeteknek a szabad kereskedelem előnyeit prédikálja, magát pedig bűnbánóan avval vádolja, hogy eddig téves úton járt és csak most jutott el az igazság megismerésére”.

És ugyanezt állítja a protekcionista gazdaságpolitika kortárs bajnoka, Ha-Joon Chang Kicking Away the Ladder: The “Real” History of Free Trade című  írásában. Ha-Joon Chang állítása szerint napjaink gazdag országainak többségét — beleértve Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat is — a protekcionizmus, a szubvenciók és egyéb intervenciós politikák tették gazdaggá. Nagy-Britannia az 1720-as évektől az 1850-es évekig valójában a glóbusz leginkább protekcionista országa volt, az Egyesült Államok pedig az 1830-as évektől egészen az 1940-es évekig kőkeményen protekcionista politikát folytatott. A szabadkereskedelem csak ezek után következett. Vagyis protekcionista gazdaságpolitikájukkal a fejlődő országok éppen csak azt teszik, amit a fejlettek tettek, amikor még maguk is fejlődők voltak, véli Ha-Joon Chang.