hocinesze

2018\01\15 ricardo

Dolores O'Riordan

The Cranberries Everything I Said

Címkék: R.I.P.
2018\01\14 ricardo

(...)

(Thomas Woods 2009-es Meltdown című kis könyve az egyik legkorábbi mű a 2007-2008-as világgazdasági válságról, és teljességgel az osztrák közgazdasági iskola szellemében íródott. A válság leginkább esettanulmányként szolgál az osztrák iskola pénz- és cikluselméletének bemutatására — a hét fejezetből mindössze három fejezet kapcsolódik szorosan a konkrét fejleményekhez. Kivált a második fejezet, ami bemutatja az állam szerepét a lakáspiaci buborék kialakulásában (Community Reinvestment Act, GSE-k, National Partnership in Homeownership program, adókedvezmények stb.). De az igazi bűnös — híven a Wicksell-Mises-féle cikluselmélethez — természetesen a Federal Reserve, ami túl sokáig túl alacsonyan tartotta az irányadó kamatlábat. A lakáspiaci buborékhoz, miként a háborúhoz, ui. három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Woods egy 2008. októberi Anna Schwartz WSJ-interjút idéz: „Az eszköz változik ugyan az egyes buborékok esetében, de mindegyiknek alapvetően a túl laza monetáris politika és a túl alacsony kamatlábak jelentik a melegágyát” (amivel a néhai monetarista ikon kétségkívül erős „osztrákista” álláspontot vesz fel). Az Alan Greenspan vezette FED pedig 2003 júniusa és 2004 júniusa között 1 százalékon tartotta az irányadó kamatrátát — és ennyi a történet. (Nota bene 2008 végétől több, mint 8 éven át 1 százalék alatt!) (Érdekesség: míg az osztrák iskola e válság-narratívája ellen felhozott leggyakoribb érv (Robert Shiller után) az, hogy a lakásárak gyors növekedése 1998-ban kezdődött, vagyis évekkel 2003 előtt, vagy akárcsak a FED 2001-el induló kamatcsökkentési időszaka előtt, illetve lakáspiaci buborékok alakultak ki az Egyesült Államokon kívül olyan országokban is, ahol nem volt hasonlóan laza monetáris politika, addig Woods szintén 1998-tól datálja a lakáspiaci buborék kezdetét.))

Címkék: válság
2018\01\07 ricardo

A nap idézete

A szerelmes ember valósággal megszállottja a komplexusának; egész érdeklődése erre a komplexusra és a vele összhangban levő dolgokra koncentrálódik. Minden szó és minden tárgy a szeretett lényre emlékezteti (a kísérletben: látszólag teljesen közömbös ingerszók is előidézik a komplexust). Felbecsülhetetlen értékű kincsként őrzi a legjelentéktelenebb dolgokat is, amennyiben közük van a komplexushoz; egyáltalán az egész környezetet csak sub specie amoris nézi. Ami nem felel meg a komplexusnak, lepereg; minden más érdeklődés nulla szintre süllyed, aminek azután a személyiség bénultsága és átmeneti beszűkülése a következménye.

C. G. Jung

Címkék: idézet
2018\01\04 ricardo

Krugman

Krugman 2008: „On the left, it's popular to blame deregulation for the crisis (…) Yet the crisis, for the most part, hasn't involved problems with deregulated institutions that took new risks. Instead, it has involved risks taken by institutions that were never regulated in the first place”.

Krugman 2010: „The financial industry, in particular, ran wild under deregulation, eventually bringing on a crisis that has left 15 million Americans unemployed, and required large-scale taxpayer-financed bailouts to avoid an even worse outcome”.

Címkék: Krugman
2018\01\01 ricardo

BUÉK 2.

Valószínűleg Frank Capra 1946-os Az élet csodaszép (It's a Wonderful Life) című klasszikus filmje a közgazdászok által leggyakrabban emlegetett film. Az alábbi rövid jelenet miatt.

Igaz, hogy eddig nem láttam ilyet, de úgy rémlik, ezt hívják fejvesztett rohanásnak (bankostromnak — én)”. (I've never really seen one, but that's got all the earmarks of a run.)

Címkék: bankostrom
2017\12\28 ricardo

A nem hivalkodó fogyasztás

Pierre Bourdieu szerint a társadalmi státusz újratermelésének tán legfontosabb közvetítője a kulturális nevelés, illetve az oktatás. Röviden: az elit a maga gazdasági dominanciáját azáltal tartja fenn („termeli újra”), hogy a „gazdasági tőkét” a gyermek elit neveltetése által „kulturális tőkévé” változtatja, amely kulturális tőke később újra gazdasági tőkévé változik. Hogyan jön ez Veblenhez? (Kiegészítés balos olvasóknak. Bourdieu vezette be a „szimbolikus tőke” fogalmát a szociológiába. A szimbolikus tőkének Bourdieunél több formája van, mint pl. „kulturális tőke”, „kapcsolati tőke” stb. Szimbolikus tőke mindaz, ami növeli a „gazdasági tőkéhez” való hozzáférést. Az elit szülők a gyermek szimbolikus tőkéjébe fektetnek (elit iskolába járatják, idegen nyelvekre, zenére, táncra stb. taníttatják, elküldik világot látni, „bevezetik a társaságba” stb.), amely szimbolikus tőke (tudás, kapcsolati háló) később lehetővé teszi (az örökölt vagyonon túl) a gazdaság erőforrásaihoz történő szélesebb hozzáférést, és ezáltal a család elit státuszának fenntartását.)

Címkék: Bourdieu
2017\12\23 ricardo

A válság gyermekei

John Taylor és Robert Hall közös Makroökonómia tankönyve négy Nobel-díjas közgazdász, Modigliani, Tobin, Lucas és Sargent válaszát idézi arra a kérdésre, hogy miért kezdtek közgazdaságtannal foglalkozni. Négyükből ketten, Tobin és Sargent a Nagy Válság életükre tett személyes hatását említik. Tobin egyenesen a „válság gyermekének” nevezi magát (1918-as születésű). Annak, hogy a Nagy Válság egészen az 1980-as évekig súlyos árnyékként vetülhetett a közgazdaságtanra, gyanítom, nem kis részben a tudomány vezető figuráinak e „személyes érintettsége” az oka (nota bene a válság egy teljes nemzedék meghatározó tapasztalata volt általában). Mindez pedig Bod Péter Ákos egy friss cikkét olvasva ötlik föl bennem. Azt írja: „Egyetemi hallgatóim azt a szót, hogy gazdaság, gyerekkoruk óta a gazdasági válság jelzős szerkezetben hallották”. De vannak-e közöttük új Tobinok és új Sargentök?

Címkék: válság
2017\12\21 ricardo

A nap idézete

Túlélve minden vele szemben támasztott ésszerűtlen vagy épp túlzottan ésszerű elvárást, a gazdaságelmélet fennmarad. E túlélés oka pedig azok az emberi állapotra vonatkozó alapvető igazságok, melyeket elsőként A nemzetek gazdagsága fejtett ki átfogóan. Egyebek közt: 1.) a férfiak és nők túlnyomó többsége természetből fakadóan és változtathatatlanul érdekelt anyagi helyzetének javulásában; 2.) e természetes vágy elnyomása kizárólag erőszakos és siralmas politikákhoz vezet; 3.) amikor e természetes vágy elegendő mozgásteret kap, és a kereskedelmi ügyletek nincsenek gátolva, a gazdaság növekedésnek indul; 4.) e növekedés eredményeképpen végül valóban mindenki helyzete javul, jóllehet egyenlőtlen mértékben és ütemben; 5.) e gazdasági növekedés eredménye a tulajdonnal rendelkező középosztály nagymértékű kiterjedése, ami szükséges (bár nem elégséges) feltétele egy olyan liberális demokráciának, amelyben az emberi jogokat tiszteletben tartják.

Irving Kristol Rationalism in Economics (1980)

Címkék: idézet
2017\12\16 ricardo

Ricardo 200

1817-ben jelent meg David Ricardo A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei című klasszikus opusa. Idén, a 200 éves évfordulón, új fordításban, csinos kivitelben, Madarász Aladár bevezetőjével idehaza újra kézbe vehetjük a művet. A kötet tartalmazza A tömbnemesfém magas ára (The High Price of Bullion) esszét is, ami Ricardo talán legfontosabb írása.

Címkék: Ricardo
2017\12\03 ricardo

Chips

Platón Menón című dialógusában Szókratész azt állítja: a tudás nem tanítható. Szókratész valójában phronesisről beszél, ami nem egyszerűen ismeretet jelent, hanem bölcsességet. A phronesis tulajdonképpeni jelentése eszmélés. A valódi tudás nem egyszerűen ismeret, hanem belátásráeszmélés. A tudás nem tanítható: ismereteket és vélekedéseket ugyan át lehet adni, de nem a belátást. Ezért, vélekedik Szókratész, a jó mester nem ismeretekre tanítja tanítványát, hanem látásra.

***

Henry George Haladás és szegénység című kötetében külön fejezetben (több tucat oldalon) érvel Malthus népesedési-elmélete ellen. George szerint a tények cáfolják Malthust: mennél sűrűbben lakott egy terület, többnyire annál gazdagabb. Mert annál nagyobb a munkamegosztás, ergo a termelékenység. Már Adam Smith megírta: a piac mérete korlátozhatja a munkamegosztást, így a fejlődést. Vagyis: ahol gyér a lakosság, ott nincs fejlett piac, következésképp nincs fejlett munkamegosztás. Ugyanezen okból állítja George, hogy a népesség növekedése valójában növeli a gazdagságot, és nem csökkenti.

***

Vegyük Kantot komolyan! Épp kezemben tartok egy kávéscsészét. Látom a csészét, érzem a súlyt. Azt mondom: karomban érzem a csésze súlyát. Ámde jobb résen lenni! Valójában sem a szememmel nem látom, sem a karommal nem érzem azt, hogy a súly a csésze súlya. Mi, véges lények a világot csak szemlélni tudjuk. A kauzalitás viszont nem tárgya a szemléletnek, hanem az értelem fogalma. A kauzális viszonyokat kizárólag elgondoljuk.

***

Theoretical Assumptions and Nonobserved Facts című 1971-es dolgozatában Wassily Leontief arról panaszkodik, hogy a gazdaságelméleten eluralkodott formalizálási láz hevében a modellek elszaporodó készletének matematikai formulái mögül sokszor teljesen eltűnt minden valóságos tartalom (fogalmi mondanivaló). (Ehhez: Rosa Luxemburg írja (Otto Bauernek A tőkefelhalmozásról írt recenziójára adott válaszában), hogy a közgazdaságtan olyan tudomány, hogy amit el lehet benne mondani matematikai formulákkal, azt el kell tudni mondani egyszerű szavakkal is. (Értelmes meglátás egy marxistától.))

***

Will Downing A Love Supreme dala (a Coltrane előtti nyilvánvaló tisztelgésen túl) a ’80-as évek popzenéjének kvintesszenciája.

Címkék: chips