hocinesze

2018\02\18 ricardo

(...)

(A kasszától nem messze a közértben könyvek egy forgóállványon. Kis tábla jelzi: mindegyik kötet 599 forint. Többnyire szirupos lányregények. Plusz Kundera Jakab és az ura című komédiája — megvettem. (A második könyv, amit közértben vettem. Az első, úgy két évvel ezelőtt, Kundera A jelentéktelenség ünnepe című kisregénye volt. Máig emlékszem a kissé bizarr képre, ahogy a fiatal pénztárosnő a kockasajt meg a dobozos joghurt után leemeli a Kundera könyvet a fekete szalagról, és elhúzza a vonalkód leolvasó fölött; csuklóján tetoválás. A mindent látó szem. Ez a kép jött vissza a forgóállványnál. Valójában ezért vettem meg a Jakab és az urát. De megérte, remek szórakozás.))

Címkék: (...)
2018\01\22 ricardo

Tanulságok

Valószínűleg Charles Kindleberger Manias, Panics, and Crashes című 1978-as könyve a pénzügyi válságok témájában legtöbbet hivatkozott mű — egy igazi klasszikus (alapmű, írnám, ha nem tartanám borzasztóan nagyképűnek a kifejezést); ajánlott irodalom az egyetemi kurzusokon (ha nem épp kötelező). A kötet népszerűségét ékesen bizonyítja, hogy a 2007-2008-as válságig öt bővített, átdolgozott kiadása jelent meg; jelenleg a hetedik bővített kiadásánál tart (2015), ami már a 2007-2008-as világgazdasági válságot és az euróválságot is tárgyalja (az új fejezeteket Robert Aliber, a kötet későbbi társszerzője írta). Én az ötödik kiadást olvastam (illetve a hetedik kiadás új fejezeteit). És szinte kizártnak tartom, hogy egy olyan kaliberű figura, mint Olivier Blanchard ne olvasta volna (akár az első kiadást is). A 2007-2008-as válság állítólagos tanulságairól jutott eszembe.

Címkék: válság
2018\01\20 ricardo

A nap idézete

Én pedig elmeséltem neki, mi mentett meg arizonai kisiskolás koromban, miközben arra vártam, hogy felnőjek, és kimenekülhessek a nagyobb valóságba: az, hogy könyveket, angolra fordított könyveket olvashattam. A hozzáférés az irodalomhoz, a világirodalomhoz menekülést jelentett a nemzeti sivárság, a filiszterség, a kötelező provincializmus, az együgyű iskoláztatás, a tökéletlen rendeltetések és a balszerencse börtönéből. Az irodalom útlevél volt a nagyobb formátumú életbe, vagyis a szabadság övezetébe. Az irodalom szabadság volt. Egy olyan időben pedig, amikor az olvasás, a szellemiség értékeit, mint ma is, oly szenvedélyesen kétségbe vonják, az irodalom maga a szabadság.

Susan Sontag: Az irodalom maga a szabadság (2003) In

Címkék: idézet
2018\01\19 ricardo

Juliet

Alice Munro novelláival többnyire hétköznapi nők hétköznapi életébe csöppenünk bele, — Kanada vidéki kisvárosainak unalmas és poros kispolgári világába. És mégis: a történetek banális felszíne alatt szívsajdító emberi sorsok játszódnak, amiket leginkább periférikusnak tetsző kosza mondatok lebbentenek fel, mint afféle freudi elszólások, és amelyek nem várt hirtelenséggel világítják meg e hétköznapinak ábrázolt életek már-már mitologémás jellegét.

Címkék: Munro
2018\01\14 ricardo

(...)

(Thomas Woods 2009-es Meltdown című kis könyve az egyik legkorábbi mű a 2007-2008-as világgazdasági válságról, és teljességgel az osztrák közgazdasági iskola szellemében íródott. A válság leginkább esettanulmányként szolgál az osztrák iskola pénz- és cikluselméletének bemutatására — a hét fejezetből mindössze három fejezet kapcsolódik szorosan a konkrét fejleményekhez. Kivált a második fejezet, ami bemutatja az állam szerepét a lakáspiaci buborék kialakulásában (Community Reinvestment Act, GSE-k, National Partnership in Homeownership program, adókedvezmények stb.). De az igazi bűnös — híven a Wicksell-Mises-féle cikluselmélethez — természetesen a Federal Reserve, ami túl sokáig túl alacsonyan tartotta az irányadó kamatlábat. A lakáspiaci buborékhoz, miként a háborúhoz, ui. három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Woods egy 2008. októberi Anna Schwartz WSJ-interjút idéz: „Az eszköz változik ugyan az egyes buborékok esetében, de mindegyiknek alapvetően a túl laza monetáris politika és a túl alacsony kamatlábak jelentik a melegágyát” (amivel a néhai monetarista ikon kétségkívül erős „osztrákista” álláspontot vesz fel). Az Alan Greenspan vezette FED pedig 2003 júniusa és 2004 júniusa között 1 százalékon tartotta az irányadó kamatrátát — és ennyi a történet. (Nota bene 2008 végétől több, mint 8 éven át 1 százalék alatt!) (Érdekesség: míg az osztrák iskola e válság-narratívája ellen felhozott leggyakoribb érv (Robert Shiller után) az, hogy a lakásárak gyors növekedése 1998-ban kezdődött, vagyis évekkel 2003 előtt, vagy akárcsak a FED 2001-el induló kamatcsökkentési időszaka előtt, illetve lakáspiaci buborékok alakultak ki az Egyesült Államokon kívül olyan országokban is, ahol nem volt hasonlóan laza monetáris politika, addig Woods szintén 1998-tól datálja a lakáspiaci buborék kezdetét.))

Címkék: válság
2018\01\07 ricardo

A nap idézete

A szerelmes ember valósággal megszállottja a komplexusának; egész érdeklődése erre a komplexusra és a vele összhangban levő dolgokra koncentrálódik. Minden szó és minden tárgy a szeretett lényre emlékezteti (a kísérletben: látszólag teljesen közömbös ingerszók is előidézik a komplexust). Felbecsülhetetlen értékű kincsként őrzi a legjelentéktelenebb dolgokat is, amennyiben közük van a komplexushoz; egyáltalán az egész környezetet csak sub specie amoris nézi. Ami nem felel meg a komplexusnak, lepereg; minden más érdeklődés nulla szintre süllyed, aminek azután a személyiség bénultsága és átmeneti beszűkülése a következménye.

C. G. Jung

Címkék: idézet
2018\01\04 ricardo

Krugman

Krugman 2008: „On the left, it's popular to blame deregulation for the crisis (…) Yet the crisis, for the most part, hasn't involved problems with deregulated institutions that took new risks. Instead, it has involved risks taken by institutions that were never regulated in the first place”.

Krugman 2010: „The financial industry, in particular, ran wild under deregulation, eventually bringing on a crisis that has left 15 million Americans unemployed, and required large-scale taxpayer-financed bailouts to avoid an even worse outcome”.

Címkék: Krugman
2018\01\01 ricardo

BUÉK 2.

Valószínűleg Frank Capra 1946-os Az élet csodaszép (It's a Wonderful Life) című klasszikus filmje a közgazdászok által leggyakrabban emlegetett film. Az alábbi rövid jelenet miatt.

Igaz, hogy eddig nem láttam ilyet, de úgy rémlik, ezt hívják fejvesztett rohanásnak (bankostromnak — én)”. (I've never really seen one, but that's got all the earmarks of a run.)

Címkék: bankostrom
2017\12\28 ricardo

A nem hivalkodó fogyasztás

Pierre Bourdieu szerint a társadalmi státusz újratermelésének tán legfontosabb közvetítője a kulturális nevelés, illetve az oktatás. Röviden: az elit a maga gazdasági dominanciáját azáltal tartja fenn („termeli újra”), hogy a „gazdasági tőkét” a gyermek elit neveltetése által „kulturális tőkévé” változtatja, amely kulturális tőke később újra gazdasági tőkévé változik. Hogyan jön ez Veblenhez? (Kiegészítés balos olvasóknak. Bourdieu vezette be a „szimbolikus tőke” fogalmát a szociológiába. A szimbolikus tőkének Bourdieunél több formája van, mint pl. „kulturális tőke”, „kapcsolati tőke” stb. Szimbolikus tőke mindaz, ami növeli a „gazdasági tőkéhez” való hozzáférést. Az elit szülők a gyermek szimbolikus tőkéjébe fektetnek (elit iskolába járatják, idegen nyelvekre, zenére, táncra stb. taníttatják, elküldik világot látni, „bevezetik a társaságba” stb.), amely szimbolikus tőke (tudás, kapcsolati háló) később lehetővé teszi (az örökölt vagyonon túl) a gazdaság erőforrásaihoz történő szélesebb hozzáférést, és ezáltal a család elit státuszának fenntartását.)

Címkék: Bourdieu
2017\12\23 ricardo

A válság gyermekei

John Taylor és Robert Hall közös Makroökonómia tankönyve négy Nobel-díjas közgazdász, Modigliani, Tobin, Lucas és Sargent válaszát idézi arra a kérdésre, hogy miért kezdtek közgazdaságtannal foglalkozni. Négyükből ketten, Tobin és Sargent a Nagy Válság életükre tett személyes hatását említik. Tobin egyenesen a „válság gyermekének” nevezi magát (1918-as születésű). Annak, hogy a Nagy Válság egészen az 1980-as évekig súlyos árnyékként vetülhetett a közgazdaságtanra, gyanítom, nem kis részben a tudomány vezető figuráinak e „személyes érintettsége” az oka (nota bene a válság egy teljes nemzedék meghatározó tapasztalata volt általában). Mindez pedig Bod Péter Ákos egy friss cikkét olvasva ötlik föl bennem. Azt írja: „Egyetemi hallgatóim azt a szót, hogy gazdaság, gyerekkoruk óta a gazdasági válság jelzős szerkezetben hallották”. De vannak-e közöttük új Tobinok és új Sargentök?

Címkék: válság