hocinesze

2017\02\20 ricardo

Cobain 50

Nirvana Sliver (1992)

Címkék: zene
2017\02\18 ricardo

Chips

A szegények gazdálkodása. Az antik görög költő, Arkhilokhosz szerint „a róka sok mindent, a sündisznó egyetlen fontos dolgot tud”. És e meglátást követve Dani Rodrik kétféle közgazdászt különböztet meg: sün közgazdászt és róka közgazdászt. A sünnek egyetlen fixa ideája van, és minden gazdasági kérdést azon keresztül lát; számára egyetlen kulcs nyit minden ajtót, és minden problémára tkp. ugyanaz a válasza. Ezzel szemben a rókának minden gazdasági kérdésről külön elképzelése van, anélkül, hogy bármiféle közös elgondolás vagy összhang lenne ezek mögött; minden ajtóhoz külön kulcsa van, és minden problémára külön válasza. És e kis tipológia alapján bízvást mondhatjuk, Esther Duflo és Abhijit Banerjee vérbeli rókák. A szegények gazdálkodása: A szegénység elleni küzdelem teljes újragondolása című könyvük pedig ízig-vérig róka közgazdaságtan. Olyannyira, hogy a szerzők rögtön a nyitó fejezetben leszögezik: az olvasóknak talán kiábrándító lehet, de nincs egyetlen „nagy válaszuk” a szegénységre, csak sok kicsi. („Nekünk nincs olyan kallantyúnk, amivel biztosan meg tudjuk szüntetni a szegénységet”.) Így aztán Duflo és Banerjee nem is kínálnak nekünk olyasfajta tetszetős teóriát, miként teszi azt pl. Acemoglu és Robinson a befogadó-kizáró politikai intézményekről szóló teóriájukkal. Nota bene szerzőink nem különösebben hisznek e nagy megváltó teóriákban. Mondhatni, mezítlábas gondolataik vannak mezítlábas emberekről. A trópusi náthalázra meg a hasmenésre akarnak megoldást, és nem a világbékére. Könyvük amolyan közgazdaságtan terepen: a probléma ott feketéllik a szegény indiai paraszt körme alatt, ezért a megoldásnak is testközelinek kell lennie. Ehhez pedig róka közgazdaságtan szükséges: ha a szegény parasztoknak adott műtrágya ártámogatásról van szó, akkor a műtrágya piacot kell megvizsgálni; ha a szegények megtakarításról van szó, akkor azt kell megérteni, hogy miként takarítanak meg a szegények. Egészen odáig, hogy egy Nyugat-Kenyában élő szegénynek mibe kerül elbuszozni a legközelebbi bankfiókig. Meglehet e szegény kenyainak az ingyen buszjegy a megoldás. Egy kicsi kulcs. És itten a lényeg: Duflo és Banerjee nem hisznek a csodafegyverben, ami képes egy csapásra megszüntetni mindenhol a szegénységet, ellenben nagyon is hisznek a kis lépesek sikerében -- a sok kicsi kulcsban. Abban, hogy a változások lépésről lépésre jönnek létre, és azok tartósak lehetnek. Az alulról induló sok praktikus, gyakran egészen apró, de célzott változtatás együtt egyfajta csendes forradalmat hozhat létre. A szegénység enyhítésében hatékonyabb lehet egy kis nudge, mint a nagy szerkezeti reformok, hatékonyabbak a rókák, mint a sünök.

***

Toxic. Sírok a röhögéstől. Ez jól esett. Nehéz kövek gurultak le szívemről.

***

Rules vs. discretion. Stanley Fischer (és az FOMC) megoldja a dilemmát: mindkettő. De C. Jay Engelnek is lenne megoldása: egyik se.

2017\02\13 ricardo

Brazilok közt

Esther Duflo és Abhijit Banerjee közös könyvét olvasom. Népesedésről szóló fejezet. A szerzők állítják: míg egy átlagos brazil nőnek hat gyereke volt 1970-ben, addig a brazil szappanoperák legtöbb ötven év alatti női szereplőjének egyáltalán nem volt gyereke. És itten idézem: „Közvetlenül azután, hogy a szappanoperák elérhetővé váltak egy területen, a szülések száma meredeken esett. Sőt, azok a nők, akik ezeken a vidékeken szültek, gyakran a szappanoperák főszereplőiről nevezték el a gyerekeiket. Ezek a teleregények végül nagyon megváltoztatták azt, hogy mit tekintenek jó életnek Brazíliában”. Mondjuk az is lehet, hogy a szappanoperákkal egyszerűen csak új kihívója akadt a korábbi esti elfoglaltságnak. Úgy értem, a szappanoperák megjelenésével megnőtt a gyerek alternatív költsége.

Címkék: TV
2017\02\10 ricardo

(...)

(Nem a szigorú tekintetű IMF-tisztviselők miatt volt a Bretton Woods-i rendszerben viszonylag ritka a valutaleértékelés, miként azt Irwin cikke sugallja. A tagországok féltették a hitelességüket: amelyik ország egyszer leértékelte a pénzét, arról a befektetők úgy vélték, másodszor is megteszi. Nem beszélve arról, hogy a leértékelés terve (vagy puszta fontolgatása) felkérés spekulatív támadásra.)

Címkék: (...)
2017\02\09 ricardo

Lukácsrul 3.

Engels ezért joggal nevezte Adam Smitht a nemzetgazdaságtan Lutherjának” – írja a fiatal Marx a Gazdasági-filozófia kéziratokban. Ennek az analógiának két gondolati tartalma is van. Marx szemében Smith munkaérték-elmélete jelentős előrelépés volt a korábbi merkantilista gazdaságtanhoz képest, amennyiben Smith a gazdagság alapjának a munkát tekintette, és nem a pénzt. Így az engelsi analógia elsőként azt jelenti, hogy miként Luther a katolikus egyházban a hit külsőleges lényegét fedezi fel, úgy Smith a polgári világ gazdagságában a polgári társadalomnak a külsővé vált eredményét. Smith képes volt úgymond átlátni a pénz dologi burkán, hogy mögötte megpillanthassa a társadalmi termelés gyakorlatát. Mindazonáltal Smithnél e gyakorlat egyetlen mozgatórugója az ember veleszületett hajlama az önérdek követésre. Vagyis Smith a gazdasági lényeget elvben ugyan visszavette annak társadalmi alapjába, de tette ezt mégis úgy, hogy e lényeget közvetlenül feloldotta az ember általános természeti lényegében. Íme, a második analógia (ami tkp. Marx Feuerbach kritikája): Luther a vallási lényeget elvben visszavette emberi alapjába, de a vallási lényeget feloldotta az emberi lényegben.

Címkék: Marx Smith
2017\02\08 ricardo

Lukácsrul 2.

Pozitívnak nevezik a hitet, amelyben a gyakorlatiság elméletileg van jelen – ami eredetileg szubjektív volt, csak mint valami objektív; azt a vallást, amely az élet és a cselekedetek elveként állít fel képzeteket valamiféle objektivitásról, ami nem válhat szubjektívvá” – írja a fiatal Hegel a frankfurti kéziratokban.

*

A római elnyomás alatt, vélekedik Hegel, a zsidó nép eleven szelleme, tetteiben élő nagyszerű erkölcse halott regulákká, betartandó előírások százaivá, tehát elméletté változott. Az élet visszájára fordult: a nép erkölcse többé nem saját elevenségéből fejlődött szabadon, hanem a népélet lett alávetve rögzített erkölcsi törvényeknek. Az erkölcs tételessé válásával a gyakorlat többé nem önmagából, hanem valami külsőből veszi szabályait, ami az objektivitás csalóka köntösében tetszeleg. Nem az élet eleven szelleme által él a törvény, hanem a nép fölött álló imperatívuszként. A vallás pozitívvá válása a szellem önmagától való elidegenülése, tételessé, külsővé válása.

*

Engels ezért joggal nevezte Adam Smitht a nemzetgazdaságtan Lutherjának” – írja a fiatal Marx a Gazdasági-filozófia kéziratokban.

Címkék: Hegel
2017\02\07 ricardo

Lukácsrul

Pogátsa Zoltán beszélget Heller Ágnessel. A beszélgetés egy pontján Heller azt mondja: az idős Lukács utálta fiatalkori művét, a Történelem és osztálytudatot. Igazán nem akarnék Hellernél okosabb lenni Lukács Györgyöt illetően, de úgy vélem, az idős Lukács pontosan tudta, hogy ha valamivel, akkor kizárólag a '23-as Történelem és osztálytudattal fog bekerülni a szellemtörténetbe, méghozzá úgy, mint az "eldologiasodás" filozófusa. Gyanítom, Lukács figyelme éppen azért fordult a fiatal Hegel félé, mert a fiatal Hegel „pozitivitás” fogalmában vélte felfedezni Marx "elidegenülés" ("árufetisizmus") fogalmának az előzményét, és az eldologiasodás problematikájának egyfajta Hegel-Marx-Lukács fejlődésvonalát akarta kanonizálni.

Címkék: Lukács György
2017\02\06 ricardo

Deep impact, vaze

Azt olvasom: "[A] NASA bevallotta, hogy jelen pillanatban felkészületlenek vagyunk egy hirtelen jövő űrbéli fenyegetéssel szemben. Joseph Nuth, a Goddard Űrközpont munkatársa kifejtette, nagyjából öt évre lenne szükség ahhoz, hogy egy aszteroida megsemmisítésére vagy eltérítésére alkalmas űreszközt elkészíthessünk és felküldhessünk". Jaj! Hülyén azt képzeltem, elég csak szólni Sean Connerynek.

Címkék: meteor
2017\02\01 ricardo

Chips

Antibiotikumot kell szednem. A patikában kiváltom a receptet. Kedélyesen mondom a gyógyszerész hölgynek: Remélem, ezek a tabletták nem akkorák, mint a cukorkák. Tudja, minden bogyó meg akar akadni a torkomon. Néha összetöröm a gyógyszert, és kanállal veszem be, mint valami gyerek. Erre a másik gyógyszerész hölgy, aki addig háttal állt, mint akit áramütés ért, hirtelen megfordul, és fürkésző, szerelmes pillantásokat vet rám. A gyámoltalan, őszinte férfi varázsa, gondolom.

***

Comte vs. Rand. Különbség jóindulat és altruizmus között, és következményei. Kis filozofálás.

***

Fotóról. Roland Barthes szerint a Fotográfia (így nagybetűvel) nem felforgató vagy megrémítő, hanem „elgondolkodtató”. Kurzívval szedve. Óh, jaj! Nincs annál nagyobb gondolattalanság, mint hogy valami elgondolkodtató.

Címkék: chips
2017\01\31 ricardo

Ludwig von Mises a Banking School tévedéséről

A Banking School néhány közgazdászának egykor volt bátorsága kereken tagadni azt, hogy a rendelkezésre álló pénz mennyiségének változása képes befolyásolni az árakat és a kamatlábakat. Az érvelésükbe deus ex machina bevezették a pénzügyi „felhalmozás” gondolatát, mely szerint a tezaurált pénz mennyisége mindenkor úgy változik, hogy az automatikusan semlegesíti a pénzmennyiség változásait. A többlet pénzt egyszerűen elnyelik a szütyők, illetve a forgalomból hiányzó pénzt a korábban felhalmozott pénzekből pótolják. Ám ezt a mesét már rég feladták. A Banking School idősebb közgazdászainak zöme és az iskola kortárs képviselői nem tagadják, hogy a pénz mennyiségének növekedése (legyen az fémpénz, állami papírpénz, beválthatatlan bankjegy vagy bankszámla pénz) – egyéb körülmény változatlansága esetén – az árak általános emelkedéséhez vezet. A tanításuk lényege inkább: a kereskedelmi bankok által teremtett bankjegyek és számlapénzek, melyeket rövid távú hitelek nyújtása céljából hoznak létre, nem befolyásolják az árakat és a kamatlábakat, feltéve, hogy azok nem haladják meg a „kereskedelem igényeit”. Ezek a hitelek biztosítják az adós számára a javak előállításához és forgalomba hozatalához szükséges pénzalapot, és idővel maguktól meg is szűnnek. Ha ui. az áru elkészül és eladják vagy az áru vásárlója kiegyenlíti a tartozását, a hitelt visszafizetik, és a hitelpénz (bankjegy vagy számlapénz) megszűnik. A hitelpénzt a valóságos forgalmi igény hozta létre, és ennek az igénynek a megszűnésével el is tűnik. A termelés volumene és az üzleti élet aktivitása határozza meg tehát azt, hogy a piac az efféle hitelekből mennyit képes felvenni, és kívül esik a bankok hatalmán, hogy megváltoztassák e volument. Nem kell hitelexpanziótól tartani, ha a bankok szigorúan betartják, hogy kizárólag annyit hiteleznek, amivel kielégítik a termelőknek és a kereskedőknek a rövid távú hitelek iránti igényét. De a Banking School ezzel az érvvel elvéti a lényegi problémát. Az nyilvánvaló, hogy nem történik hitelexpanzió, ha a bankok a hitelvolument ugyanazon a szinten tartják. De ha egy új bank lép pályára, vagy ha egy működő bank kezd a korábbiakhoz képest pótlólagos hitelek nyújtásába, akkor viszont megtörténik a hitelexpanzió. Nem igaz, hogy az a hitelvolumen, amit a bankok – az említett szigorú feltételt betartva – nyújtani tudnak, független az üzletpolitikájuktól. A piac mindig olyan helyzetben van, hogy képes felszívni a hitelkínálat többletéből. A hitelkínálat növekedése ui. előmozdítja a hitelkamat csökkentését. Az alacsonyabb kamatláb mellett pedig számos olyan üzleti terv vonzónak mutatkozik, ami a magasabb kamatláb mellett még nem volt az. A kamatláb csökkenése így éppen annak az üzleti aktivitásnak a növekedését ösztönzi, amit a Banking School képviselői megfelelő alapnak tartanak a banki hitelnyújtásra. Vagyis a hitelexpanzió automatikusan növeli a „kereskedelem igényeit”. Mert ösztönzi az üzleti aktivitást azáltal, hogy olcsóbbá teszi a jövőbeli vásárlóerőnek a jelenbelire cserélését. Így miközben a tőkejavak kínálata változatlan, immáron nagyobb kereslet mutatkozik irántuk az üzleti élet részéről. Közvetkezésképpen az áraknak emelkedniük kell. És a boom kezdetét veszi.

Részlet. The Main Issues in Present-Day Monetary Controversies (1944)

2017\01\29 ricardo

Chips

Lebegő vs. rögzített. A két világháború közötti időszak nemzetközi pénzügyeit korábban nem tapasztalt káosz jellemezte. Kompetitív leértékelés, kereskedelmi háború, a forró pénzek heves mozgása, hiperinfláció, protekcionizmus, a valutaárfolyamok erős ingadozása stb. Akkoriban a vezető közgazdászok körében erős konszenzus uralkodott e pénzügyi dezintegráció okát illetően: a rögzített árfolyamrendszer feladása. Ez a konszenzus aztán jelentősen befolyásolta a Bretton Woods-i rendszer létrehozóit a II. világháború végén a rögzített, de kiigazítható árfolyamrendszer megalkotásában. Mindazonáltal a két háború között is voltak közgazdászok, akik a nemzetközi pénzügyek destabilizációjának okát nem a lebegő árfolyamrendszerben, hanem a korszak eleve kaotikus viszonyaiban látták. Úgy vélték, a pénzügyi instabilitást nem a valutaárfolyamok ingadozása okozza, hanem épp fordítva, a pénzügyi instabilitás és bizonytalanság a valutaárfolyamok ingadozásának az oka. Pl. nem a márka árfolyamának ingadozása hatott a jóvátételi tárgyalások alakulására, hanem fordítva, és a frank ’24-ben elkezdődő leértékelődését sem a lebegő árfolyamrendszer okozta, hanem mert világossá vált, hogy a német jóvátétel nem fedezi a háború miatt felhalmozódott francia államadósság visszafizetését. A lebegő valutaárfolyam szószólói úgy vélték, stabil és kiszámítható gazdaságpolitika mellett a valutaárfolyamok is stabilak lettek volna. A valutaárfolyamok változása csak tükrözi a gazdaság fundamentumaiban vagy a gazdaságpolitikában bekövetkező változásokat (és sokkokat), és nem pedig okozza azokat. A lebegő vs. rögzített árfolyamrezsim e vitájához jó olvasmány Douglas A. Irwin tanulmánya.

***

Antikrisztus. Bartus László szerint Trump zsidó veje, Jared Kushner az Antikrisztus. De ez így nem pontos. Pepe, a béka valójában titkos üzenet: Trump egy gyíkember. Egy homo sapiensnek ui. nincs narancssárga haja meg bőre (természetesen a First Lady is reptilián — elég csak ránézni). Vagyis Ivanka Trump és Jared Kushner gyermekei zsidó-reptilián keverékek. És amikor a Trump-dinasztia zsidó-reptilián vérvonala egyesül a lotaringiai cigány-eszkimó vérvonallal, akkor jön el a Fenevad. De nem tőlem tudják.

***

Olimpia. Mindig az volt a sejtésem, hogy az olimpiarendezés ötlete még a ’90-es évek elejéről származik Matolcsy György mentorától, Kopátsy Sándor közgazdásztól. Merjünk nagyok lenni, merjünk nagyot álmodni! Kopátsy szeme előtt a szöuli olimpia lebeghetett. „Óvatos, kisstílűen takarékoskodó politikusokkal csak elmaradni lehet”. (Nota bene ha az ember elolvassa Kopátsy ’95-ös Van kiút! könyvének Mire tanít Dél-Korea? szakaszát, elcsábíthatja a gondolat, hogy Orbán kormányfő tényleg valamiféle délkelet-ázsiai fejlesztő államon munkálkodik. (Minek kapcsán Kopátsy a következőt írja: „El kellene gondolkodni azon, hogy sem kényelmesen, sem a demokratikus jogokban élenjárva nem lehet utolérni" (a gazdag Nyugatot — én))).

***

Rakendroll. I must be fine cause my heart's still beating…

Címkék: chips
2017\01\26 ricardo

Adj nekünk szabadságot, vagy adj nekünk halált

A libertárius nézetek népszerűsége az Egyesült Államokban nem kis mértékben a paperback sci-fi irodalomnak köszönhető. A Turner-féle frontier szellemiség élénken él a science fiction regényekben. A világűr a végső határvidék, ahogy a Star Trek fogalmaz. A holdbéli és marsbéli kolóniák, a börtön planéták, űrbéli charter cityk stb. többnyire az adott csillagközi társadalmi-gazdasági rendszerbe csak részlegesen, vagy egyáltalán nem integrálódott szabad zónák, közel a Locke-féle természeti állapothoz, amolyan űrbéli vadnyugati vidékek, ahol egyszerre van meg az önigazgatás lehetősége és kényszere. A sci-fi űrkolóniák lakói az új telepesek, akik a szabadság szellemétől hajtva kívánnak elszakadni a Földtől, Marstól, egyéb galaktikus birodalomtól. Vagy csak háborítatlanul akarnak élni. A határvidék a kivonulás lehetősége, az újrakezdés ígérete. A világűr, mint új határvidék a megmaradt szabadság birodalma, a világvégi Liberland, az öntörvényű pionírok startup világa. Amíg vannak nyílt térségek, addig van szabadság. Az űrbéli kolóniák folyvást lázadnak, ellenállnak, és elszakadnak. De a világűr egyúttal zord vidék: e terra incognita meghódítása férfimunka. A sci-fi regények kitartóan ápolják az önmaguk erejére és leleményességére hagyatkozó szabad individuumok férfias helytállásának mítoszát. És ahogy Turner óvilági telepeseiből nyugat felé haladva bátor, individualista, szabadságszerető amerikaiak lesznek, épp úgy válnak a zord világűrt meghódító új telepesek egy szabadelvű újvilág megteremtőivé, megtelve az Egyesült Államok alapító atyáinak szellemével. Röviden: aki falja a science fiction regényeket, az falja a frontier, lázadó, szabadságszerető szellemet, ami tkp. a libertárius szellem. És ennek a libertárius szellemű sci-fi irodalomnak nyújtja kvintesszenciáját Robert Heinlein 1966-os A Hold börtönében (The Moon Is a Harsh Mistress) című regénye, ami a műfaj abszolút klasszikusa. Túl azon, hogy számos olvasóját indította el a libertarianizmus felé, ez a mű tette szállóigévé: nincs ingyen ebéd. A regény valójában az amerikai függetlenségi háború története, ahol a Hold játssza az észak-amerikai gyarmatok szerepét, a Föld pedig Angliáét. A regény tkp. egy anti-etatista lázadás története (a földi Hatóság ellen) a frontier szellemében: a Hold, mint határvidék megteremti a szabadság fejlődésének azt a lehetőségét, amit a bürokratikus, etatista Föld már elveszített. A lázadó holdkolónia vezetője egy Bernardo de la Paz nevű professzor, aki „racionális anarchista”. Épp mint Thomas Jefferson. (...)

Címkék: sci-fi
2017\01\25 ricardo

Halloween

Megnéztem a John Carpenter rendezte '78-as Halloween filmet az észbontóan trapéznadrágos Jamie Lee Curtis főszereplésével. Nehéz elhinni, hogy 40 éve a nézők még lélegzetvisszafojtva szorongatták a moziban az ülés karfáját, vagy kapták kezüket sikítva a szemük elé. Manapság ettől a filmtől már egy 11 éves kislány sem szarik be. Hacsak nem az unalomtól.

Címkék: Halloween
2017\01\19 ricardo

Manchester, England, England

Az ipari forradalom hazája Anglia. A 18. század közepétől egy évszázadon át, ahogy mondani szokás, a ködös Albion volt a világ műhelye. A történelem első ipari nagyhatalma. A 19. század első félében az angol kereskedelmi mérleg végig aktív. Anglia ezt az aktívumot tőkekivitelre használja, és válik ezáltal a század legjelentősebb tőkeexportőrévé. Mindazonáltal az ország kereskedelmi mérlege már az 1860-as évektől folyamatosan passzív, ám ezt fedezik a korábbi tőkeexportból származó kamat- és osztalékbevételek. Még úgy fél évszázadon át. Sőt e külföldi tőkejövedelmek további tőkekivitelre adnak lehetőséget: a pénz még több pénzt fial. És ennek hatására Anglia a világ műhelyéből egyre inkább egy importból élő járadékos ország lesz. Versenyképessége fokozatosan romlik. Aztán a világháború után az angol export erőteljesen visszaesik, ’29-től a külkereskedelem passzívumát a külföldi tőkejövedelmek már nem képesek többé finanszírozni. A brit birodalomnak vége. Ám a járadékokból addig kényelmesen élő ország nem akar tudomást venni az új versenytársakról, és az időközben megváltozott világról, inkább ragaszkodik régi birodalmi életformájához. A ’30-as évektől krónikussá válik az angol fizetési mérleg hiánya.

Roppant vázlatos történet, tudom. De a lényeg benne van: a gazdagsághoz nem elég pusztán eleve gazdagnak lenni; igaz ugyan, hogy még sokáig el lehet élni a régi nagyságból, és a sok pénz is képes még egy jóideig többet hozni, de nem az idők végéig; a gazdagok nem lesznek egyre gazdagabbak, hacsak nem képesek a változó világ műhelye maradni. Ahogy Ludwig Lachmann fogalmaz: „Ezért az eszközök puszta tulajdonlása még nem feltétlenül biztosít jólétet, kizárólag azok sikeres felhasználása. Nem az eszközök birtoklása, hanem erőforrásként való használatuk a jövedelem és a gazdagság alapja. (…) A váratlan fordulatok világában a gazdagság fenntartása mindig problematikus, és hosszú távon – talán mondhatjuk – lehetetlen. (…) A vállalkozó feladata éppen abban áll, hogy felfedezze azt, hogy egy örökösen változó világban az erőforrások mely kombinációja válik jövedelmezővé. (…) Ebben a folyamatban teljesen valószínűtlen, hogy ugyanannak az embernek időről-időre mind újra igaza legyen a rendelkezésre álló vagy potenciális erőforrások lehetséges új felhasználásáról, hacsak az illető valóban nem rendkívüli. (…) Egy modern piacgazdaságban nincs örökös jövedelemforrás.” Sem a nagyvállalatok, sem a birodalmak nem kényelmesedhetnek bele a gazdagságba.

Címkék: Anglia