hocinesze

2017\06\24 ricardo

Lucy in the sky with Huxley

Ötven éve jelent meg a Beatles Sgt. Pepper albuma. Ennek okán nagyobb lélegzetű cikk a Hetekben. Az írás végkicsengése: a Beatles a ’60-as évek ifjúsági ellenkultúrájának zászlóshajója. Szex, drogok és rock & roll. Kimondatlanul, de a hetilap tipikus olvasója számára világosan: istenfélő takaros fiatalok lecserélése LSD-függő hippikre, szakadt farmeres flower childokra; keresztény értékrend helyett New Age. Gyanítom, komoly önfegyelemre volt a cikkírónak szüksége ahhoz, hogy kihagyja a Tavistock Intézetet és Huxleyt (aki szerepel a lemez borítóján) meg hogy Adorno volt a Beatles dalok valódi szerzője.

Címkék: Beatles
2017\06\19 ricardo

A zsarnokságról

Cicero óta tudjuk, a történelem az élet tanítómestere. És a 20. század diktatúrái bőven szolgálnak tanulsággal. Timothy Snyder kis könyvében meg is fogalmaz párat. (A műnek erős politikai éle van, amennyiben a szerző tkp. Donald Trump elnökké választásakor kizökkent idő (ó, kárhozat!) helyre tolásához kíván jó tanácsokat adni derék amerikai polgártársainak. Ám tanácsai kétség kívül megfontolandók.)

Címkék: zsarnokság
2017\06\15 ricardo

Értelmiségiek és kapitalizmus

Az értelmiségiek sosem viseltettek gyengéd érzelmekkel a kapitalizmus iránt. Mi lehet az ok?

Az értelmiségiek a társadalom intellektuálisan legkiválóbb tagjai. Ezért az értelmiségiek hajlamosak a társadalom leginkább értékes tagjainak képzelni magukat, akiknek — következésképp — kijár hatalom, pénz és dicsőség; személyes érdemeiknek megfelelően. Robert Nozick filozófus szerint e képzelgés forrása az oktatás.

Az értelmiségiek diákként többnyire jó tanulók voltak, tehát sikeresek. Nekik jutott a sok tanári dicséret és fejsimogatás. Jó beszédkészségük és gyors felfogóképességük kiemelte az értelmiségi palántákat diáktársaik sorából. Megtanulták a leckét: a jutalom a szellemi kiválóság eredménye. És tudjuk jól, az iskola felkészíti az embert az életre.

Vagy mégse teljesen. Az iskolából kikerülő jó tanulókat sokszor csalódás éri az életben. A piacon ugyanis nem az egyéni tudás a legnagyobb érték; a kereslet-kínálat törvénye nem feltétlenül a szellemi kiválóságot jutalmazza. Többnyire nem fényes verbális készségeik okán kerülnek az emberek a piac csúcsára. A piacnak más leckéje van, mint az iskolának. Miként Ludwig von Mises fogalmaz: „A kapitalista piaci demokrácia az embereket nem „igazi” érdemeik, belső értékeik és morális kiválóságuk alapján jutalmazza. Egy embert nem az tesz többé vagy kevésbé sikeressé, hogy valamiféle „abszolút” igazságosság mércéje szerint miként értékelendő, hanem az, hogy embertársai miként értékelik személyes kívánságaik, vágyaik és céljaik mércéje szerint”.

Amikor felnőtt értelmiségiek a társadalom legértékesebb tagjainak képzelik magukat, valójában egykori osztályfőnökeik szemével tekintenek magukra. Mindazonáltal a piac nem fejsimogató tanárnő, aki a szépszavúaknak osztja a mosolyokat: senkit nem illet pénz és dicsőség pusztán azért, mert szeret a parkban Vergiliust olvasni, és mert átadja az ülőhelyét az időseknek a villamoson.

Vagyis Nozick szerint az értelmiségiek antikapitalista mentalitásának forrása az, hogy a piac nem meritokratikus. Vagy legalábbis nem úgy, mint az iskola. Az iskolarendszerből kikerülve a friss értelmiségek legtöbbje deklasszálódásként éli meg tényleges piaci státuszát; többségük ui. úgy vélte, az iskola után majd éppúgy kijár neki a magas pozíció, mint az iskolai hierarchiában. A meghiúsult ambíciók okán az értelmiségiek neheztelnek a kapitalizmusra. Nem meglepő, hogy a frusztrált értelmiségiek sokkal jobban preferálják a javaknak valamilyen központi autoritás által történő érdem szerinti elosztását, mint a piaci „anarchiát és káoszt”. Mert az iskolarendszerhez hasonlóan működik. Az értelmiségiek szívük szerint a teljes társadalomból egy nagy iskolát csinálnának, ahol intellektuális kiválóságuk okán dicsőségben és javakban lubickoló vezetők lehetnének.

Végtére miben is áll az értelmiségi antikapitalizmus? Friedrich Hayek szerint az emberek nehézségeinek jelentős része abból származik, hogy állandóan módosítaniuk kell életüket, gondolataikat és érzelmeiket annak érdekében, hogy egy nagy társadalom (bővített rend) egymást átfedő alrendjeinek különféle szabályai szerint tudjanak élni és boldogulni. Mert ha korlátozás nélkül alkalmaznánk a mikrokozmosz (család, iskola stb.) szabályait, mint szeretet, önzetlenség, érdem stb. a makrokozmoszra (város, ország stb.), akkor rövid időn belül elpusztítanánk a civilizációnkat. A frusztrált értelmiségek viszont éppen ezt kívánják tenni, mert a makrokozmosz személytelen szabályai (piac, törvény stb.) között nem boldogulnak olyan jól, mint a mikrokozmoszban, ahol jobban érvényesülnek a személyes kvalitások. Ámde egy társadalom nem működhet úgy, mint egy iskola vagy postahivatal. Az iskola működhet meritokratikusan, de a piac nem tud.

2017\06\13 ricardo

Szauna

Reggel. Reggel az irodában 36 °C fogad.

Túlérzékenység. Azt mondja Boross Péter az interjúban: „Ez a feminin túlérzékenység, amely a liberális baloldalt egyébként is jellemzi”. Sloterdijk jellemezte az újbaloldal filozófiáját az „érzékenység” filozófiájaként. Mint a fiúk idegenkedése és tiszteletlensége az apákkal szemben. Adorno mint ideáltípus, az anyás, túlreflektált férfi, aki idegenkedik mindattól, ami valóban férfias — nőktől, biznisztől, nagy evés-ivástól, kocsiktól, focitól stb., vagyis mindattól, amit egy férfi szeret. Mert a férfiak világa durva: a nemiség alantas, a biznisz kizsákmányolás, a kérges kezű férfiak kivágják a fákat. Menekülés az apák világától az anyák szoknyájához. A baloldaliság mint pipogyaság — félelem mindattól, ami erőt és tekintélyt parancsol, és ami rámenősen önérdeket követ. Adornónak Schumann az élvezet, Kiergekaard meg Beckett. A baloldaliság, mint nőies túlérzékenység és neurotikusság.

Az antikapitalista mentalitás. Egy újabb nagyszerű mű magyar fordítása az Ellenpropaganda.com oldal jóvoltából.

Címkék: (...)
2017\06\12 ricardo

TOP10

Az én Beatles 10-es listám (Bill Wyman után):

10. “Taxman” Revolver (1966)
9.   “I’m Only Sleeping” Revolver (1966)
8.   “Blackbird” The Beatles (“The White Album”) (1968)
7.   “With a Little Help From My Friends” Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)
6.   “Norwegian Wood” Rubber Soul (1965)
5.   “A Day in the Life” Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)
4.   “Something” Abbey Road (1969)
3.   “Across the Universe” Let It Be (1970)
2.   “The Long and Winding Road” Let It Be (1970)
1.   “She’s Leaving Home” Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)

Címkék: Beatles TOP10
2017\06\10 ricardo

(Stiglitz, euró)

(Elolvastam Stiglitz könyvét az euróválságról. A könyv kb. James Tobin 2001-es cikkének és Soros György 2010-es esszéjének keresztezése. Plusz az IMF/EKB/EU trojka hangos ostorozása (illetve mindezek nyakon öntve a szokásos baloldali tirádákkal). Vagyis semmi eredeti. Ennél fontosabb az, hogy Stiglitz számos kérdésben téved. Példaként egyet emelnék ki. „Meggondolatlanságában Európa hasonló problémát teremtett, mint amivel a jelentősen eladósodott fejlődő országok és feltörekvő piacok néznek szembe. Görögországnak nincs kontrollja annak a pénznek a kibocsátása fölött, amiben hitelt vett föl — euróban tartozik”, írja Stiglitz. (Nota bene eredetileg Paul De Grauwe okossága.) És ezzel szemben a valóság: 2008 októberétől a Full Allotment Policy keretében az eurózóna központi bankjai (a korábbi gyakorlattól élesen eltérve) mennyiségi korlát nélkül kezdtek refinanszírozási hiteleket nyújtani a kereskedelmi bankoknak; messze a piaci kamatszint alatt, miközben az elfogadható fedezet lement bóvliba. Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát, de Olaszországot is valójában a nemzeti "pénznyomda" mentette meg. Sehol erről egy árva szó.)

Címkék: euró Stiglitz
2017\05\29 ricardo

(Komoly vs. klasszikus)

(A komolyzene merőben szellemi presztízs-fogyasztás, ami egy bizonyos társadalmi státus és jövedelemszint felett a tiszteletreméltó jóravalóság kötelező eleme, épp mint a jófajta öltöny. (Kieg. lásd ehhez Adorno kultúrhallgató) Ezzel szemben a klasszikus zene elsőosztályú muzsikát jelent. A classicus szó jelentése: a legmagasabb osztályba tartozó. (A szó eredetileg a legmagasabb adósávba tartozó római polgárokat jelentette.))

Címkék: (...)
2017\05\27 ricardo

Csodaszarvas

Buñuel érzés. (Emlékszem egy álmomra: idegen városban járok; állok egy magas tükör épület előtt, és nézek be a sötétített üvegfalon át; bent tágas márvány csarnok, teljesen üres, középen széles lépcsőfeljáró, amin cingár férfi kantáron vezet le egy fehér lovat; bemegyek az épületbe, a férfi a lóval eltűnt; felmegyek a lépcsőn, és napfényes, üres terembe érek; feltűnik Patrik, majd megszólal a zene, és táncolni kezdünk; piruettezünk, pipiskedve lábujjhegyen járunk, hadonászunk a karjainkkal, ám mindez merőben ökörködés, nevetve imitáljuk, mintha baletteznénk; aztán feltűnik Borisz, aki elismerő tapsba kezd a kis produkción.)

Címkék: (...)
2017\05\13 ricardo

Popper és Veszprémy

Veszprémy László Bernát cikkében Popper és a nyitott társadalom kapcsán Jásziról, bolsevizmusról és gulagról beszél. Ha Veszprémy olvasta volna Popper A nyitott társadalom és ellenségei könyvét, akkor tudnia kellene, hogy Popper megkülönböztette (9. fejezet) az utópista társadalomtervezést (kifejezetten utalva a szocializmusra) és az apránként történő változtatást (piecemeal social engineering) (pl. változtatás az adórendszeren). Popper a leghatározottabban elutasította az utópista tervezést. Alapvetően két okból: egy utópikus kísérlet „a kevesek erős központosított hatalmát követeli”, valamint „nem rendelkezünk semmiféle olyan tényszerű ismerettel, amely szükséges volna ahhoz, hogy egy ilyen nagyratörő igényt kivitelezzünk”. Utóbbihoz kapcsolódik Veszprémy másik súlyos tévedése: Poppernél nem az igazság állítólagos relativitásáról van szó, hanem az emberi tudás fallibilitásáról. Olvasni kellene a szerzőt! Nota bene a társadalmi átalakításról Popper álláspontja egyértelmű: nem ideális társadalmat kell építeni, hanem a létező hibákon javítani apránként történő átalakítással. Ugyanakkor örömteli, hogy a Magyar Idők olvasói találkozhatnak Popper, Hayek és Rand nevével (értő tolmácsolásban még örömtelibb lenne).

2017\05\09 ricardo

Keynes, pénzkínálat, relatív árak

Keynes az Általános elmélet 21. fejezetében a mennyiségi pénzelméletet bírálja. A hatékony kereslet többnyire nem változik a pénz mennyiségével arányosan, miként az árak sem a hatékony kereslet növekedésével. A kereslet növekedése még a teljes foglalkoztatás elérése előtt szűk keresztmetszetek egész sorozatát hozhatja létre a gazdaságban, állítja Keynes, és a nominális bérek is emelkedhetnek. Végeredményében a pénzmennyiség növelése részben a termelést, részben az árakat emeli (a konkrét termelési tényezők kínálati rugalmasságának megfelelően). Amit tkp. úgy is megfogalmazhatunk: a pénzmennyiség növelése eltorzítja a relatív árakat és a termelés szerkezetét. Ugye hogy? Hansen írja ennek kapcsán: „gyakran azt mondják, hogy Keynes mindig teljes (aggregált) értékekkel dolgozik, és nem veszi figyelembe az egyes ágazatok helyzetét. Ez a fejezet (többek között) megmutatja, hogy ez nem mindig igaz”.