Bizonyára nem tévedek, ha azt állítom, Alan Greenspan kötetével, A zűrzavar kora című opusszal új egyéni rekordot állítottam be. [Persze abszurd, hogy saját magamat illetően bocsátkozzak feltételezésbe, de mindegy.] Még az életben nem tartott ui. ilyen hosszú ideig egy könyvet elolvasnom. Az eddigi csúcsot egyébiránt Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényével tartottam, amit kötelező olvasmányként adott föl M. Károlyné, azaz Klári néni a hetediket követő nyárra. Emlékszem, Sütő regénye - a méltán híres szovjet író, Valentyin Katajev Távolban egy fehér vitorla című regényével egyetemben - a szülői munkaközösségben is kivágta a biztosítékot, mondván, hogy 13 éves gyerekeknek ez a mű mission impossible. Ámde Klári néni hajlíthatatlan vasladyként viselkedett, így a project maradt. És hát be kell valljam töredelmesen, néhány oldal elolvasása után anno nekem is meg kellett magamban állapítanom, hogy iszonyat kemény fába vágtam a fejszémet, és hogy ezzel művel bizonyosan le fog zárulni életem egyik nagyon fontos szakasza, az ártatlan gyermekkor. Mondanom sem kell, az is rögvest világossá vált, hogy ennek a feladatnak a megoldása egyben komoly stratégiát is igényel. Így aztán az oldalak számát elosztottam a szünidei napok számával, hogy megkapjam a napi penzumot. Két és fél hónap alatt (hosszú forró nyár) valahogy aztán csak a végére jutottam a dolognak, amit így utólag talán nem túlzás a hétköznapok csendes hőstettei közé sorolnom. (Nota bene, a Katajev opus is lement.) Nos, a Greenspan könyvvel három egész hónapig csatáztam. (Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy a Greenspan könyv sokkal hosszabb, mint a Sütő regény, viszont én meg nem vagyok már 13.)