Márai Négy évszak. A magányos ember magánmonológjai. Az élet eseményei külsőleg járulnak hozzá a zárt, sztoikus lelkivilághoz. Apropó-szerűek: mellékes anyag csak egy kis töprengéshez. A jelentéktelen események, mint az író roppant műveltségének stimulusai, aminek rendre valami általános bölcselkedő reflexió a vége. Valami aforisztikusnak szánt tudálékos csattanó, ami által a világpolgár, szabad szellem Márai rezignáltan, vagy éppen derűsen, de egyfajta elegáns fölénnyel veszi tudomásul az életet. A fölényes és elegáns mértéktartással vett élet mint entellektüel póz. Márai bölcsnek, sokatmondónak, epigrammikusan mélynek szánt mondatai üresek. Ez történik akkor, ha valaki szándékosan keresi a szellem ünnepélyes emelkedettségét. Dagályos semmit mondás sül ki belőle.

***

Pop filozófia. Az ember ma bárminek lehet filozófusa: lehet sampon reklám filozófus, autoimmun-terrorizmus filozófus, fitnesz filozófus, vagy demográfia filozófus. Bölcselkedhet bármiről. A világhálótól Lady Gagáig, a csípőprotézistől a béranyaságon át az eper ízű kotonig, ami csak eszébe jut. Csak aztán sűrűn hivatkozzon Freudra, Derridára meg persze Max Weberre, Jürgen Habermasra, vagy éppen Slavoj Žižekre, Zygmunt Baumanra.

***

Wagner vs. Debussy. Zenedrámáiban Wagner a schopenhaueri zeneesztétika (vagy még inkább metafizika) intencióját követte. A zene a vakon ható törekvéskényszernek, a céltalan akaratnak az érzéki képe, a világakarat hasbeszélője. Amolyan túlvilági telefon. Ám mindez nem rendkívüli: a német zene metafizikus karakterű. És Debussy vélhetően irtózott a romantikus zene hangos színpadiasságától, az eget-földet bejáró kromatikától, az üstdobokkal nagydobra vert világfájdalomtól, a kéjelgő szenvedéstől, ami jó előre tudja a finálé megdicsőülésének fanfárjait. Bizonyára rázta a hideg a zenének ettől a metafizikus dagályosságától. A francia szellem nem metafizika, hanem esprit. Aforizma, könnyű kis esszé, fontoskodó mélység nélkül. Debussy valószínűleg ezt utálta Wagnerben: a dagályos mélység komikus. A francia a szép nőket, a parfümöt, jó italokat, finom falatokat és csinos ruhákat szereti. A mediterrán könnyűséget.

***

Kocsi. Az amerikai városok szerkezetét a kocsi hozta létre, miként a babyboomot az autósmozi.

***

Nem eukleidészi. Keynes az Általános elméletet egy „nem eukleidészi” gazdaságelméletnek nevezte. A klasszikus gazdaságelméletnek, vélekedett Keynes, két posztulátuma van: I. a munkabér egyenlő a munka határtermékével, II. a munkabér hasznossága egyenlő a munka haszonáldozatával. Miután Keynes a második posztulátumot elvetette (mint Bolyai a párhuzamossági axiómát), úgymond „nem eukleidészi” elméletet csinált. A filozófus, Heidegger szerint egy tudomány nem azáltal fejlődik tovább, hogy az iskolamesterek, mint jó iparosok a végsőkig kimunkálnak egy-egy teóriát, hanem hogy jön valaki, aki az adott tudomány legelemibb alapfogalmait radikális revízió alá veszi, és ezáltal válságba hozza annak teljes épületét. Válság esetén ui. vissza kell térni az alapokhoz: a tudósoknak újra szembesülniük kell tudományuk legelemibb fenoménjeivel. Mintegy újra meg kell nyissák a dolgokhoz való viszonyuknak egy eredendőbb és közvetlenebb horizontját, hátrahagyva a kánon, a tradíció megcsontosodott, pozitív és kiüresedett értelmezéseit. Ez a tulajdonképpeni gondolkodáshoz való visszatérést jelenti, ami a tudományos fejlődés kezdete, vélte Heidegger. És ha így vesszük, Keynes valóban forradalmi volt.