Chips

Vettem egy horoszkóp magazint. Ki akar árván tévelyegni 2019-ben, ugye? Vakon fejest ugrani az ismeretlen jövőbe, hogy úgy mondjam, ukmukfukk?! Kellenek a fogódzók. És örömmel konstatálhatom, hogy 2019 a Merkúr éve lesz. Az én csillagjegyem ui. a Szűz, aminek köztudomásúlag a Merkúr az uralkodó bolygója. Kedvező csillagállás, gondolom. Igaz, az asztrológiai esztendő majd csak március 20-án kezdődik. A kelta horoszkóp szerint is március lesz a szerencsehónapom; rám talál a szerelem, ha jól értem. Az azték horoszkópom viszont kedvező anyagi helyzettel kecsegtet, és hosszú nyaralásra biztat, amit a kínai horoszkóp megerősít, kiegészítvén ezt azzal, hogy idén nyáron a passzív pihenési formát fogom preferálni, jelentsen az egyébként bármit. A kínai horoszkóp emellett őszre ígéri szellemi aktvitásom csúcsát, miközben az azték szerint ősszel lesz érzelmi életem a legmélyebb. Amik nem feltétlenül zárják ki egymást: ha éhes vagyok, nekem azt is a fejem érzi meg először. A hagyományos (nyugati) horoszkópom szerint novemberben megtapasztalom, hogy pénz nélkül is lehet boldognak lenni, amit köztünk szólva inkább kihagynék. Mivel a különböző horoszkópok egymástól eltérő szerencsenapokat ígérnek 2019-re, mindösszesen negyvennyolc szerencsenapom lesz, nem számolva ebbe a perzsa horoszkópom szerencsenapjait. A perzsa horoszkóppal, mely szerint Madár lennék, nem tudok azonosulni. Még plusz néhány további szerencsenapért cserébe sem. Én nem vagyok született forradalmár, mint a Vízöntő. Ezt határozottan el kell utasítsam. Egyébként a 2019-es karácsony nekem nem a házimunkáról fog szólni, állítólag. Ja, és a kínai asztrológia szerint a 2019-es a Disznó éve. Helló, röfik!

*

Van egy újévi szokásom. Minden év első napján meghallgatom Beethoven valamelyik szimfóniáját. Most épp az Eroicát hallgatom (Philharmonia Orchestra/Kurt Sanderling).

*

Elolvastam Berend T. Iván Naplementék c. dialóguskötetét. A kötetben Berend több ízben hangot ad jobb- és baloldali populizmusok globális megerősödése okozta aggodalmának, közben maga is balos populisták lapos frázisait pufogtatja: a neoliberalizmus, dereguláció és az obligát thatcher-reaganezés mellett a "pénzuralom és gazdaság diktatúráját" emlegeti. Hasonlóképp olcsó közhelynek számít manapság Keynes és Friedman éles szembeállítása, amatőr fogásnak, ami nem illik a világhíres gazdaságtörténészhez, az UCLA kutatóprofesszorához, az MTA volt elnökéhez. (Persze Berend véleménye nem egyszer eltér a balos katekizmustól. Pl. a szakszervezetek visszaszorulásának okát a fejlett országokban a gazdaságszerkezet átalakulásában látja, és nem a piacpárti politikusok szándékos rombolásában. (Főként az ipari munkásság volt korábban szervezett; a szakszervezetek kivált olyan nehézipari ágazatokra koncentrálódtak, mint bányászat, kohászat, nehézgépgyártás. Az elmúlt fél évszázadban éppen ezen ágazatok gazdasági súlya szorult vissza, illetve került Ázsiába, miközben a szolgáltató ágazatoké növekedett. A szakszervezetek szerepe azért csökkent, mert a bányászat szerepe csökkent.) (...)

Címkék: chips