hocinesze

2018\10\11 ricardo

(...)

(Skidelsky old school keynesianizmusa manapság olyan extravagánsnak és nonkonformistának tűnik, hogy az már szinte frissítő. Punks not dead. Azt mondja, a jegybankok feladata a kormányok gazdaságpolitikájának támogatása kellene legyen. (Persze old school keynesiánusok körében kevésbé rendkívüli vélemény. Pl. Galbraith sem támogatta a jegybanki függetlenséget. (Igaz, alapvetően más megfontolásból. (Galbraith szerint ui. a monetáris politika nem áll a demokrácia felett. Következésképp — a fiskális politikához hasonlóan — a monetáris politikának szintén a politikailag elszámoltatható kormány kontrollja alatt kell állnia. Illetve ha megoszlik a gazdaságpolitikáért a felelősség, akkor a kormány és a jegybank kényelmesen egymásra mutogathatnak. Skidelsky szövege viszont azt sugallja, hogy a jegybankok simán csak nem hatékonyak eléggé a kormányok egyéb gazdaságpolitikai intézkedései nélkül.)))

Címkék: (...)
2018\10\05 ricardo

(Rétvári ír)

(Rétvári Bence kis dolgozata. A legfőbb gond: a nyílt társadalom konkrétan Karl Raimund Poppernek, a 20. század egyik legkiválóbb tudományfilozófusának a koncepciója, következésképp nem lehet tetszőlegesen értelmezni. Nem lenne kedvem ellen, ha a politikai diskurzus olyan emelkedett volna, hogy politikusok meg államtitkárok értekeznének Popperről. Feltéve persze, hogy az szegről-végről adekvát. A dilettantizmus már kevésbé imponáló. Nem az a gond, hogy Rétvárinak szívfájdalma az elidegenülés, az atomizálódás, a véleménybuborék meg a többi, amiről értekezik, hanem hogy mindezeknek semmi közük a nyílt társadalomhoz.)

Címkék: (Rétvári)
2018\10\03 ricardo

Bernanke-Krugman-vita

Nem részletezném Bernanke és Krugman új keletű vitáját a Nagy Recesszió okáról, inkább álljon itten egy-egy idézet mindkettőjüktől. Krugman: "Az igazán jelentős tényező az ingatlanpiaci buborék kipukkanása, aminek a bankválság egyfajta tünete volt. Miként a 2. ábra mutatja, az ingatlanpiaci összeomlás közvetlenül vezetett a lakóingatlan-beruházások drasztikus visszaeséshez, ami önmagában is elegendő egy mély recesszió előidézéséhez, a kilábalás pedig lassú és részleges volt". Ezzel szemben Bernanke: "Természetesen az ingatlanpiaci buborék kipukkanása volt az a szikra, ami a pánik tűzét eredetileg fellobbantotta. (...) Ám a kutatási eredményeim arra utalnak, hogy a pánik nélkül a foglalkoztatás, fogyasztás és kibocsátás visszaesés a Nagy Recesszió korai szakaszaiban sokkal kevésbé lett volna súlyos". (Bernanke posztja linkeli az idézett írásokat.)

Nem kívánnék döntőbírót játszani, mindössze egyetlen észrevétel. Míg Bernanke válság-narratívája kezdettől fogva változatlan, addig Krugmanről ugyanezt nem lehet elmondani. Krugman a The Return of Depression Economics and the Crisis of 2008 című könyvében még maga is az árnyékbank-pánik — hitelszűke — gazdasági recesszió értelmezésben mozog, és ami a dologban a legszebb, egyenesen azt állítja, hogy az ingatlanpiaci buborék kipukkanásának dacára az amerikai gazdaság kezdetben meglehetősen jól teljesített, és valójában a pénzügyi összeomlás fordította súlyos válságba azt, amiből máskülönben egy átlagos kis recesszió lett volna legfeljebb. Nem vicc: Krugman 2018-ban azt a válság-narratívát bírálja, amiről 2008 végén könyvet írt (pontosabban 1999-es korábbi könyvét dolgozta át). Aztán a 2012-es (idehaza is megjelent) End This Depression Now! című könyvében Krugman a válságnak már egy némiképp körvonalazatlan minskyánus-fisheriánus (pénzügyi instabilitási hipotézis-adósságdefláció) interpretációját fogalmazza meg. Mostanra meg, úgy tűnik, a Nagy Recesszió egy viszonylag szimpla ingatlanpiaci fellendülés-összeomlás történet lett Krugman számára. (Nota bene az ingatlanlufi történetnél még Bernanke narratívája is „minskyánusabb”. Amennyiben Minskynél az üzleti ciklusokat a beruházási volumen ingadozása okozza, a beruházási volumen ingadozását pedig a pénzügyi instabilitás, azt meg a várakozások bizonytalansága. És ha elfogadjuk Minsky állítását, mely szerint pénzügyi instabilitás-elmélete valójában a jól értett keynesi elmélet, akkor Bernanke még "keynesiánusabb" is Krugmannél.)

2018\10\02 ricardo

Vicc

Egyszer Erich Honecker, az NDK vezére inspekciót tartott egy kereskedelmi kikötőben. Az első hajó parancsnokától megkérdezte:
- Hova mennek?
- Kubába.
- Mit visznek?
- Kerékpárokat.
- Mivel jönnek vissza?
- Cukornáddal.
A második hajó parancsnokától is megkérdezte:
- Hova mennek?
- Mozambikba.
- Mit visznek?
- Gumiabroncsokat.
- Mivel jönnek vissza?
- Banánnal.
A harmadik hajó parancsnokától is megkérdezte:
- Hova mennek?
- A Szovjetunióba.
- Mit visznek?
- Gyógyszereket.
- Mivel jönnek vissza?
- Vonattal, mint mindig.

forrás

Címkék: vicc
2018\09\29 ricardo

Szezont a fazonnal

Veszprémy László Bernát szerint a nyílt társadalom nyitott határokat jelent, ami félreértés. Popper koncepciója a nyitott társadalomról a politikai szabadság angolszász hagyományába illeszkedik: az emberi tudás fallibilis természete a tökéletlenség politikájának konzervatív gondolatvilágába húzza Poppert (miként a szétszórt ismeretekből fakadó korlátozott egyéni tudás Hayeket). Ahogy Anthony Quinton írja: "Az emberek intellektuális tökéletlenségének belátása (...) a konzervatív gondolkodás megkülönbözetető vonása". Ha az ember tökéletlen, akkor tökéletes társadalom sem lehetséges. A nyitott társadalom koncepciójában a nyitottság a konzervatív politikai szkepticizmussal rokon intellektuális szembenállás az Oakeshott-féle politikai racionalizmussal (Hayeknél konstruktív racionalizmus), aminek legtartósabb következménye a szabadság iránti ellenszenv, és ellenséges érzelem mindazzal szemben, ami a szabadság légkörében természetes módon, decentralizáltan alakul ki. Csak a baloldali perfekcionizmus képtelen együtt élni a tudás fallibilis természetével, és azzal a bizonytalansággal, amit a végső elvek tisztázatlansága jelent — a nyitottsággal. Azzal a gondolattal, hogy a szabadság végső soron egy alap nélküli alap. Aki abszolút igazságokat akar, az a lelke mélyén fél a szabadságtól. Mindezen gondolatoktól Veszprémy végtelenül távol van; valahol Németh Szilárd és Németh Sándor között. Nála a nyílt társadalom = bevándorló ország = Soros-terv. "Hát el tetszik lenni tévedve lenni".

Címkék: Popper
2018\09\24 ricardo

Chips

Fölteszem Rahmanyinov III. (d-moll) zongoraversenyét, e hamisítatlan őszi zenét. Csak bámulok magam elé, miközben a vonósok mélyeket sóhajtoznak az Adagio tételben.

*

A médiában sűrűsödnek az újabb gazdasági válságról szóló írások. Nouriel Roubini, a köztudottan alarmist sztárközgazdász, bedobta a 2020-as évet. Amiről nekem a Szaúd-Arábiában épülő Dzsidda-torony jut az eszembe. Nemrég olvastam ui. Mark Thornton The Skyscraper Curse c. idei könyvét. A felhőkarcoló-átok értelmében: míg a világrekord magasságot döntő felhőkarcolók alapkőletétele világgazdasági konjunktúrák csúcsán történik, addig az épületek átadása már válságokban; a gazdasági válságok pedig akkor ütnek be, amikor a félkész épületek magassága átlépi a korábbi csúcsot. Például a jelenlegi legmagasabb felhőkarcoló a dubaji Kalifa-torony, aminek 2004. szeptemberében kezdődött az építése, az építkezés 2007. júliusában lépte át a korábbi magassági csúcsot (a Taipei 101 torony magasságát), és 2010. januárjában adták át az épületet. És valóban: a 2007-2008-as válság legkorábbi eseménye a Bear Stearns két befektetési alapjának 2007. július végi csődje. A legalább 1000 méter magasra tervezett Dzsidda-torony építése várhatóan 2021-ben fejeződik be, és nem kizárt, hogy 2020-ra érje el a Kalifa-torony 828 méteres magasságát. (Thornton természetesen nem azt állítja, hogy a rekordmagas felhőkarcolók építése lenne a gazdasági válságok oka. Jóllehet a „felhőkarcoló-index” történetileg megbízható indikátora a válságnak, nincs közvetlen összefüggés. A rekordmagas felhőkarcolók pusztán szimptómái a világgazdaság pénzbőségének, amit a jegybankok laza monetáris politikája okoz, vélekedik Thornton, aki az osztrák iskola cikluselméletével magyarázza a felhőkarcoló-átok jelenséget. Mindenesetre szellemes.)

*

Mennél elnyomottabb egy ember, annál állatiasabb az, ahogyan szórakozik.

Címkék: chips
2018\09\21 ricardo

Orbánomics

Cikkében Skidelsky — túl azon, hogy hozza szokásos formáját — megajándékoz bennünket az “Orbánomics” kifejezéssel, aminek tartalmát ugyan nem fejti ki, de annyit azért megtudhatunk róla, hogy „stabil keynesiánus alapon áll”, tehát jó. Vajon Pogátsa Zoltán mit szól ehhez? Kieg.: meglehet, az “orbánomics” kifejezés csak nekem új.

Címkék: Skidelsky
2018\09\14 ricardo

Kis testvér (zavaros poszt)

A Patriot Act elfogadását heves vita követte az Egyesült Államokban: a nemzetbiztonság vagy az alkotmány fontosabb? Cory Doctorow 2008-as Kis testvér című ifjúsági („young adult”) regénye e vitát viszi színre egy terrortámadást követő hekker-lázadás formájában, ahol utóbbit egy 17 éves kamasz fiú vezeti. A 13. fejezetben a vita közvetlenül is megjelenik egy iskolai tanóra keretében. A kis szópárbajban hősünk, Marcus ekként fogalmazza meg a regény üzenetét: „Az alkotmányos jogok feltétel nélkül érvényesek. (…) Úgy állítja be a dolgokat, mintha a Bill of Rights csupán opcionális volna. Az az Alkotmány, tehát nekünk feltétlenül követnünk kell”. (Elmész te az anyádba George Bush, tehette volna még hozzá, de nem tette). A Kis testvért amolyan anarchista regényként szokás ünnepelni. És tényleg: a műben Marcus vesz egy Emma Goldman posztert, hogy kiragassza az íróasztala fölé. A „Vámpírtalálkozó” nevű fantáziadús flashmobról viszont egy Rosa Luxemburg arcképével ékesített hosszujjú pólóban menekül el a 19. fejezetben. Nüanszokra nem adunk, fuck the system! Doctorow műve legfőképpen a hajnalig Xboxozó tinédzserek és számítógépes geekek világát mutatja be, ahol kötelező elem a Ramones, a cyberpunk, Ursula Le Guin, a chilis pizza meg a rebellis attitűd. A regény irodalmi erényeiről beszélni költői túlzás lenne. „Ne bízz senkiben, aki elmúlt 25!”, szól a lázadó kamaszok jelszava a műben. Jóllehet a téma fontos, a Kis testvért se olvassuk 25 felett.

2018\09\08 ricardo

Lehman Bros. & Tinder & Safe Haven

A Lehman Brothers bukása és a Tinder, Harold James cikke. (Nota bene James azt írja, a 2008-as válság aláásta az USA gazdaságába és a dollárba vetett bizalmat. Ehhez: 2008 utolsó negyedévében, vagyis a Lehman bukását követően, nettó 500 milliárd dollár tőke áramlott az amerikai államkötvénypiacra, ami több, mint háromszorosa volt az első nyolc hónap nettó tőkebeáramlásának. Rendkívüli dolog történt. Szemben a szokásos forgatókönyvvel, a pénz nem kimenekült a válság sújtotta országból, hanem bemenekült. A dollár nem összeomlott, hanem erősödött; az amerikai államkötvény-hozamok nem megugrottak, hanem estek. Válságban ui. a befektetők, Kanadától Japánig szerte a nagyvilágban, hirtelen mind biztonságosnak tekintett eszközöket keresnek, de ekkora keresletet csak az amerikai államkötvények képesek kielégíteni. Ha válság van, a pénz az USA-ba menekül — akkor is, ha a válság centruma az USA. Az amerikai állampapírok jelentik a legfőbb "menedéket", ha beüt a ménkű, illetve nincs is nagyon másban bízni. Valójában mennél nagyobb a baj, a befektetők annál inkább bíznak a dollárban és az amerikai adósságban. Még direktebb példa. Pár évvel később, 2011-ben, a nemzetközi befektetők izgatottan figyelték a republikánusok és a demokraták közötti adósságplafon vitát, és amikor augusztus elején az S&P leminősítette AA+-ra az amerikai államadósságot, az amerikai államkötvény-hozamok csökkenni kezdtek! (Eswar Prasad The Dollar Trap c. könyve alaposan körbejárja a témát.))

Címkék: Lehman