hocinesze

2020\09\27 ricardo

Két könyv októberre: ajánló

Címkék: ajánló
2020\09\20 ricardo

Vasárnap

Nemrég megvettem életem első gördülőtalpas cipőjét, főként kíváncsiságból. Ma délelőtt aztán elsőként kicsit kimozdultban benne. Kétségtelenül furcsa érzés vele a járás, ámde nem is vártam mást. Ellenben némileg begörcsölt tőle a jobb lábfejem. A jobb bokám kissé befelé dől. De semmi komoly. Nincs lúdtalpam, és leginkább a cipőimen látom csak, hogy jobb lábra enyhén befelé taposom mindegyiket. Ebben a cipőben viszont érzem is. Ortopédushoz kellene mennem?

Címkék: cipő
2020\09\15 ricardo

Hattori Hanzo

via PogiBlog

Pogátsa Zoltán talált egy kétségtelenül bizarr fotót Hayekről. Valami szocialista UFO behatol magánterületre. Ámde Hayek mester, a galaxis utolsó obi-wan kenobija, aki még látta Horthyt pónilovon, rezzenéstelen vigyorral előveszi fénykardját, és egy tortán demonstrálja, hogy mire számítsanak mindazok, akik nem tisztelik a nőket.

Címkék: Hayek
2020\09\14 ricardo

Komment

Nemrég olvastam Heller Ágnes Hol az otthonunk? című esszéjét. Az esszé azt állítja, a modernizmus jellegzetessége, hogy az otthon földrajzi helyből egyre inkább időbelivé válik. Mondhatni, a modernek otthona a jelen.

Amiről nekem Ernst Bloch „egyidejűség” fogalma jut eszembe. A baloldaliak a globális jelenben vannak otthon; és az identitásuk legalább annyira kötődik a „globális egyidejűséghez”, mint a földrajzi helyhez, ha nem jobban. A különböző nemzetek baloldali értelmiségét az köti össze egymással, hogy ugyanahhoz a „globális egyidejűséghez” tartoznak. (Beleértve ebbe a kulturális javak globálisan standardizált fogyasztási mintáit; az Ulickaja regényektől a BBC világhíradóig.) A Zeitgeist amolyan lokális lerakatai.

A baloldaliak kozmopolitizmusa valójában időbeli. Ebből következik, hogy ha egy ország történelmi késésben van, vagyis „nem-egyidejű” (Bloch) a világtörténelem jelenével ("elmaradott"), akkor az adott ország baloldali értelmiségije éppenséggel közelebb érezheti magát azokhoz a földrajzi helyekhez, ahol a történelmi jelen úgymond formálódik, mint saját országa anakronisztikus valóságához (vö. „idegenszívű”). A „nyugatosság” valójában nem földrajzi, hanem időbeli: vágyakozás a történelmi „egyidejűségre” („felzárkózásra”). A progresszív baloldali annyiban tűnik „valóságidegennek”, amennyiben egy történelmileg elmaradott vidéken akarja a globális jelen élharcosát játszani, eltévesztve ezzel a házszámot. (Jászi Az új Magyarország felé című 1907-es cikkében azt írja: miközben a világ haladó országaiban épp küszöbön áll a szociális forradalom, és a polgári demokráciát épp felváltja a munkás demokrácia, addig a magyar radikálisoknak a polgári demokráciáért kell harcolniuk, tkp. a múlt harcát kell megvívniuk, miközben tudni vélik, hogy az, amit elérni vágynak maga is meghaladandó. Ahogy Ady mondja 1910-ben: „Minden, minden ideálunk/Másutt megunt ócskaság már,/Harcba szállunk/S már tudjuk, hogy kár a harcért”.)

Az élvonalbeli alkotók, kvázi definíció szerint, a tudomány és művészet „globális egyidejűségéhez” tartoznak. A „világszínvonal” tkp. éppen e „globális szimultaneitást” jelenti. Azaz, az élvonalbeli alkotók, tudósok és művészek, alapvetően avantgárd figurák, akik ezért kulturálisan a baloldalhoz kötődnek.

(Iménti zavaros és dilettáns eszmefuttatás (mivel távolról sem vagyok elmélyülve a témában) eredetileg Béndek Péter mai posztjához írt komment.)

Címkék: komment
2020\09\04 ricardo

Péntek

Új könyvében Piketty a kínai egyenlőtlenségeket kritizálja. Én a könyvet egyáltalán nem ismerem. Mindazonáltal tudott, hogy Kínában — még a hivatalos statisztikák szerint is — magas a jövedelemegyenlőtlenség. Ami viszont alapvetően területi, Kína hatalmas ország. A tengerparti tartományok egy főre jutó GDP-je több, mint duplája a szárazföldi tartományokénak, illetve a városi jövedelmek háromszor magasabbak a vidéki jövedelmeknél. Ami nem olyan rendkívüli: képzeljük el, hogy az EU egyetlen ország, aminek van egy Belgium meg egy Bulgária nevű tartománya is. És Kína kétszer nagyobb, mint az EU. Ekkora területen bármilyen különbség elképzelhető. Az, hogy egy embernek milyen életszínvonal adatik, valóban attól függ, hova születik — Burkina Fasoba, Magyarországra, Luxemburgba, Kanadába, Kína Csiangszu vagy Kanszu tartományába. Még az egyes országokon belül is döntően a regionális különbségek számítanak, illetve város és vidék különbsége. Azok a területek gazdagok, ahol kapitalizmus van. Még Kínában is.

Címkék: Kína Piketty
2020\08\23 ricardo

Rossz hatékonyság

Olvasom: „(…) az utóbbi években senkit sem támadtak annyit, mint Sorost. Ahogy George Jonas kanadai író és politikai elemző fogalmazott, Sorosnak 15 milliárd dollárnál jóval kevesebb is elég lett volna ahhoz, hogy a földrész egyik leggyűlöltebb személyiségévé váljon”. Kétségtelen, embernek még ennyi pénzébe nem került, hogy utálják.

Címkék: Soros
2020\08\07 ricardo

Ópium

John Badham Zsarulesen (Stakeout) c. 1987-es filmjében — a Richard Dreyfuss által alakított — Chris Lecce nyomozó a Playboy magazint olvassa. Közelkép a borítóról: interjú Lech Walesával. Rákerestem: 1982. február. (Az elragadó hölgy neve Kimberly McArthur.)

Címkék: Playboy
2020\07\21 ricardo

A renegát Pogátsa

Kulturálisan a szegények mindig is közelebb álltak a nacionalista, patriarchális jobboldali értékekhez”, írja Pogátsa Zoltán fészbuk bejegyzésében. Erre Puzsér Róbert dühbe jön: Pogátsa osztályidegen, opportunista, renegát neoliberális, a szelvényvagdosó burzsoázia tányérnyalója, egy nyegle imperialista playboy, egy hivatásos ellenforradalmár—zsúrfiú; szívódjon fel. A pogátsaizmus a baloldaliság gyermekbetegsége. Pedig Pogátsának ez esetben meglehet igaza van. Pl. Orwell már 1941-ben leírta: „a szegények minden országban nacionalistábbak, mint a gazdagok”. A kozmopolitizmus és a progresszív attitűd valójában együtt növekszenek a vagyonnal (illetve együtt csökkennek vele).

Címkék: Puzsér Pogátsa
2020\07\11 ricardo

Századvég

A Századvég Kiadó nemrég megjelentetett egy kis könyvecskét, benne a következő mondattal: „E nép életszükséglete ne abban merüljön ki, hogy az emberi jogok védjék még a választott vezetőitől is, hanem a vezetői óvják meg az emberi jogoktól”. Van a mondatnak előzménye, szövegkörnyezete, amit érteni is vélek, persze. De azért ízlelgetem.

Címkék: Századvég