Két könyv februárra: ajánló
hocinesze
Herbert von KarajanScruton
Elhunyt Roger Scruton brit konzervatív filozófus. Scrutonnak közel egy tucat könyve jelent meg idehaza, aminek a felét olvastam; legutóbb a nemrég megjelent Futóbolondok, csalók, agitátorok: Az újbaloldal gondolkodói kötetet. Magam kettőt emelnék ki: A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye (Noran Libro Kiadó, 2011), Iszom, tehát vagyok (Akadémiai Kiadó, 2011). Isten nyugosztalja.
Reggel 2.
Nem függetlenül az amerikai dollár globális tartalékvaluta szerepétől, az USA legexportképesebb terméke az államadóssága. Az ország krónikus folyó fizetési mérleg hiánya tkp. a holland kór (Dutch disease) egyik esete (amikor az állampapírok játsszák a történetben a földgáz szerepét).
*
Az elmúlt napokban Albert Camus előadásait és beszédeit olvasom, és rendre popperi gondolatokba ütközök. Pl. A szabadság tanúja c. 1948-as beszédben: „(…) jobb úgy tévedni, hogy közben nem gyilkolunk meg senkit, és jobb beszélni hagyni másokat, mint hogy igazunk legyen egy hullatömeg tetején, halálos csöndben”.
Reggel
Olvasom: Tíz dolog, amit nem tudtál a Szemtől szemben című filmről. Tizenegy. A filmben van egy rablási jelenet, ami alatt végig Ligeti György Gordonkaversenye szól.
*
Este az orgonakoncerten összefutottam a tai chi edzővel. Már egy éve nem voltam edzésen. Vissza kellene szoknom.
*
A hidegháború csúcsán, 1960. október végén Szvjatoszlav Richter öt koncertet adott a Carnegie Hallban, majd karácsonykor még kettőt. A hét koncerten Haydntól Prokofjevig összesen tíz zeneszerző több, mint hatvan műve hangzott el. Mind a hét koncertről felvétel készült. 2017-ben a Sony Classical egy 13 CD-ből álló dobozban kiadta újra a legendás felvételeket. A jézuska pedig meghozta nekem. Mit hallgassak meg elsőnek?
Gerilla
A héten megvettem Laurent Obertone Gerilla: Franciaország végnapjai c. disztópikus regényét. Gondoltam, az ünnepek alatt kényelmesen elolvasom. Végül egyetlen nap alatt elolvastam. Ezzel Obertone regénye felzárkozott nálam A Pál utcai fiúk mellé.
Vasárnap
A bevásárlóközpontban émelyítő karácsonyi dalok szólnak. Let it snow, let it snow, let it snow. Mennyire rühellem.
Ami rögtön három.
70 méter, 146 tonna
Kommentár
Csejtei Dezső Európa, a beváltatlan ígéret c. írása a Kommentár friss számában. A szerző lázas igyekezettel próbál szellemi glóriát vonni a kormánypropaganda köré. Aminek tizenhat oldalnyi törmelék a vége: tekintélyes mesterek jól-rosszul interpretált gondolatainak értelmetlen egyvelege. Hegel, Nietzsche, Spengler, Ortega, Husserl, Heidegger. Közben lapos Sorosozás, migránsozás meg liberális véleményterror. Még szerencse, hogy Hegelnek, Heideggernek ezzel nem lehet ártani; kivált egy Csejtei nem tud akkorát fröccsenni, hogy az ne peregjen le rögtön a csatornába.
Lámfalussy, Matolcsy, euró
Dacára annak, hogy Matolcsy György szerint az euró „hibás, sőt káros politikai koncepcióra épült”, az MNB elnökeként 2013-ban nagyvonalúan megalapította az „euró atyjáról” elnevezett Lámfalussy-díjat. Az idén pl. Yves Mersch kapta az elismerést, aki ennek alkalmából a februári Lámfalussy Konferencián — ami 2014 óta az MNB szervezésében évente kerül megrendezésre — előadást tartott. (Nota bene 2017-ben az MNB kiadott (magyar és angol nyelven) egy válogatáskötetet Lámfalussy írásaiból.)
(...)
(„A valóság az, hogy — neve ellenére — a neoliberalizmus korszaka távolról sem volt liberális. (…) A neoliberalizmus alig hasonlít arra a >>nyitott társadalomra<<, amit Karl Popper támogatott”, írta pár hete Joseph Stiglitz, aki cikkében Fukuyamát és Sorost emlegeti. Ez most Fricz Tamás udvari politológus (civilben NGO-szóvivő) cikkéről jutott az eszembe.)