A Sharma könyv apropóján írt cikkem itt is olvasható.

Az Alapjogokért Központ nevű kormányzati propaganda-ügynökség kiadta Ronald Reagannek a CPAC-en elhangzott (1974-1988) beszédeit. A kötet emellett tartalmazza Reagan 1964-es, Barry Goldwater választási kampányában elmondott, nagy hatású („Randevúnk van a végzettel”) beszédét is, ami elindította Reagan politikai karrierjét. A magyar kiadáshoz Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója írt ajánlót. Szánthónak Ronald Reaganről, akit példaképnek állít az olvasók elé, Orbán Viktor és Donald Trump jutnak az eszébe. Ami azt illeti, túlságosan egyszerű lenne a kötetben szereplő Reagan beszédekből idézni Orbán és Trump ellenében. Nézzük inkább, kik jutottak Reagan eszébe, amikor a konzervatív mozgalom sikeréről beszélt 1981-ben, mint frissen beiktatott elnök.

Az 1987-es CPAC-beszédében Reagan idézi is Misest. Kérdés, Orbán és Szánthó hogyan állnak valójában a Reagan-féle konzervativizmussal. Kivált, hogy a minap megtudhattuk, Magyarország egy konzervatív sziget az európai "liberális óceánban".

Mi történt a kapitalizmussal? Ruchir Sharma új könyvéről címmel írásom olvasható az individualista blogon. Remélhetőleg sikerül vele árnyalni a szokásos balos narratívát. Köszönet Seres Lászlónak a közlésért. A könyvet mindenkinek ajánlom.

Nancy Fraser világmegfejtő könyvének specialitása, hogy — szó szerint — egyetlen számadat sem szakítja meg a marxista újbeszél szózuhatagot. Az elvont általánosságok szintjén mozgó, az unalomig önismétlő szövegben sem adatok, sem érvek, sem dátumok vagy személynevek (leszámítva helyenként más szerzők neveit) nem szerepelnek. A kötet mondandója maga a leglaposabb szélbalos közhely. Röviden: a nők elnyomása, az etnikai kisebbségek kifosztása, a demokráciák kiüresedése vagy a környezetszennyezés épp úgy kódolva vannak a kapitalizmusban (a marxisták kedvenc szavával, strukturálisan), mint a bérmunkások kizsákmányolása. Ezért a feministáknak, környezetvédőknek, emberi jogi aktivistáknak — hacsak nem akarnak a „liberális reformizmus” zsákutcájában ragadni — kéz a kézben kell harcolniuk a kapitalizmus ellen, amennyiben problémáik maguk is kéz a kézben járnak, mert egyetlen közös tőről fakadnak. Az nem elég, hogy a zöld aktivisták egytől egyig antikapitalisták, annak is kell lenniük. Már nem halnak meg hülyén.

A Lewis Teague rendezte 1985-ös Macskaszem című filmnek Stephen King a forgatókönyvírója. Az egyik jelenetben felbukkan King 1983-as Kedvencek temetője című regénye.

*

1962. október 27. A kubai rakétaválság csúcspontja. 

*

És akkor zene.

Meg volt az ünnepi ablakpucolás.

Azt hiszem, ezzel a címadással a HVG szerzőjének sikerült leásnia a friss közgazdasági Nobel-díjasok munkásságának mélyére.

A Djabetől és Steve Hackett-től egyenes út vezet a Genesis 1974-es The Lamb Lies Down on Broadway albumáig.

A Munkáspárt idehaza nem rég kiadta Kim Dzsong Un, az észak-koreai diktátor beszédeit magyarul. Békés Márton rögtön be is falta, mint a taknyot.

Belefogok Susan Sontag kis könyvébe. A női szépség című 1975-ös rövid esszé Szókratész felemlítésével indul. Sontag azt írja, a Szókratész körül gyülekező athéni ifjak paradoxnak tartották, hogy hősük, aki intelligens és lehengerlő személyiség, egyúttal csúf kinézetű. Intelligens férfitól elvárás, hogy jóképű is legyen. (Nota bene Nietzsche egyenesen Athén hanyatlását látta az egész Szókratész-jelenségben. A dekadencia tünete, amikor szép, életerős, nemes ifjak egy ilyen lepattant figurával egyáltalán szóba állnak. Miféle igazsága lehet egy ápolatlan, pocakos, gülüszemű alaknak! Ugyan miféle igazsággal szolgálhat gazdag, napbarnította ifjaknak egy ilyen tróger! A hanyatló életösztön tünete volt, hogy az athéni fiatalok nem kacagták ki rögtön Szókratészt.)

Daron Acemoglu, James Robinson és Simon Johnson kapták megosztva az idei közgazdasági Nobel-díjat „az intézmények kialakulásának és jólétre gyakorolt hatásuk tanulmányozásáért”. Acemoglu és Robinson 2012-es nagy sikerű könyvéről anno írtam röviden a blogon.

Nem tudom, Bayer Zsolt a testüreg motozásra vonatkozólag is kapott-e hasonló atyai jótanácsokat.

*

Egy USA 1986/52 címet viselő magyar nyelvű kiadványt olvasok. Beszélgetés Susan Sontag-gal. Az impresszum szerint az amerikai nagykövetség adta ki.

*

Merénylet Thatcher ellen.

Graham Greene A csendes amerikai című 1955-ös regényének 2002-es filmadaptációja Phillip Noyce rendezésében. Egy pillanatra azt gondoltam, York Harding harmadik erő-elmélete valós, de nem az. Mind a személy, mind a teória fiktív.

Robert Skidelsky 2018-as könyve rendkívül gondolatgazdag áttekintése a 2008-as válságot követő évtized gazdaságelméleti és –politikai vitáinak. Egy értékes kötet, Skidelsky minden elfogultsága ellenére.

„Én nem tudom megígérni, hogy az árakat leszorítom vissza a földre, mert az tönkreteszi a gazdaságot”, mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. Nagy Márton olvasni kezdte Erhardot?

*

Emmanuel Macron borús képet festett az Európai Unió gazdasági jövőjéről a berlini Globális Párbeszéd konferencián. Alesia és Giavazzi nagyjából húsz éve megírták. 

Terry Riley Poppy Nogood and the Phantom Band (1967)

Thomas Balogh, a hidegháború időszakának vezető baloldali keynesiánus közgazdásza egy 1972-es cikkében arról értekezik, hogy a krónikus infláció végső soron annak a patthelyzetnek a feloldása, amely a teljes foglalkoztatást követelő erős szakszervezetek és az erős nagyvállalatok egymásnak feszüléséből fakad. Friedrich Hayek Út a szolgasághoz művének 14. fejezetében világosan megfogalmazta ugyanezt. 1944-ben. Baloghnak kellett még 30 év.

Egy nap mindenkiért eljön a Gyurcsány.

*

Egyetlen fújás, és Gregory Peck vagyok. 

*

Valamikor a paradicsom állt itt.

*

Ősz Varsóban.

*

Egy jó könyv mindig ünnep.

Gyurcsány Ferenc végül nem írt „kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról”. Helyette írt egy regényt álnéven. Ez olyan lévaikatalinos.

A Cure 1989-es Disintegration albumát hallgatom. There was nothing in the world that I ever wanted more... Közben bámulok ki az ablakon. Talán most is ott áll az a lány csöndben az esőben. Ócska egy időjárás.

Árad a Tisza, árad a Duna. Nem tudom, Habermas él még egyáltalán?

John Kenneth Galbraith 1981-ben írt egy esszét a Reagan adminisztráció által indított konzervatív támadásról a korábbi évtizedek keynesiánus konszenzusa ellen. Ez persze csak annyiban érdekes, hogy az 1967-es Az új ipari állam című művében Galbraith még azt írta: „A gazdasági rend kialakulását korántsem az ideológia szempontjai, hanem a technika és a gazdasági szervezetek parancsoló szükségszerűsége határozza meg”.

Orbán úgy fest Schwarzenegger mellett, mint Danny DeVito. Én szólnék a köpcösnek!

This place is so quiet, sensing that storm...

(A nap ábrája: M3 és nGDP. Innen van.)

„Kell egy Erhard”, állapította meg Orbán Viktor néhány napja Kötcsén. Lám, kinőtt a bölcsességfoga! Rögvest egy intelem Erhardtól: „Az állam nem dönthet arról, ki győzzön a piacon (…), kizárólag a fogyasztóknak kell ezt eldönteniük. A termelés jellegét és irányát a minőség és az ár határozza meg, és a magángazdaság szintjén csak e kritériumok alapján történhet a kiválasztódás”. Illetve egy másik intelem Nagy Márton figyelmébe. „Különösen arra kell garanciát biztosítani, hogy semmi ne gördítsen akadályt a szabad árképzés azon funkciója elé, ami a gazdasági folyamatok szabályozásának eszköze”.