Az inflációról
Az infláció oka, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége gyorsabban növekszik, mint a kibocsátás. Vagy ahogy mondani szokás: túl sok pénz kerget túl kevés árut. Ami bizonyára kiábrándító lehet mindazok számára, akik az inflációnak valamilyen körmönfont magyarázatára vágynak. A pénzmennyiség — kibocsátáshoz viszonyított — gyors növekedésének viszont számos kiváltója lehet. Melynek kapcsán Milton Friedman megjegyzi: ”[H]a az infláció elmélete nem a pénzmennyiség bővülésével, hanem annak kiváltójával foglalkozik, akkor az egy szerfelett sokszínű elmélet lesz, amely az infláció számos lehetséges okát tartalmazza”.
Friedman példája. Tegyük fel, hogy az erős szakszervezetek az egyensúlyi szintjük fölé viszik a béreket, ami megemeli a munkanélküliséget. Ha a kormány elkötelezett a teljes foglalkoztatás mellett, akkor a munkanélküliség csökkentése érdekében jelentős fiskális élénkítésbe foghat, amit — könnyen meglehet — jegybanki pénzteremtéssel finanszíroz, legalábbis közvetve. Az inflációt ebben az esetben a pénzmennyiség növekedése okozza, nem a szakszervezetek magas bérkövetelése. Még egyszer: a bérek emelkedése, amennyiben azt nem kíséri a pénzmennyiség növekedése, önmagában csak a munkanélküliséget képes emelni. Vagyis az infláció szakszervezeti bérkövetelésen alapuló elmélete egy fals teória. A háborús időszakok pl. gyakran magas inflációval járnak, mert a hadikiadásokat bankópréssel finanszírozzák, de ettől még az inflációnak nincs háború-elmélete.
Egy analógiával élve (ami már nem Friedman-től van). A dohányfüst szájrákot okoz, ami egy közvetlen ok-okozati összefüggés. Egy konkrét személy esetében persze lehet azt mondani, hogy stresszes volt az élete, ezért rengeteget dohányzott. De a stressz nem okoz szájrákot, hacsak nem kíséri erős dohányzás. A szájrák stressz-elmélete egy fals teória. Vagy vegyünk ehhez egy kis csavart! Tipikus marxista okfejtés: az egyén élete folyamatos stressz egy „későkapitalista társadalomban”, tehát végső soron (a marxisták kedvenc logikai bakugrása) a kapitalizmus okozza a szájrákot. De a "kapitalizmus" nem okoz szájrákot, a stressz sem okoz; a dohányfüst okoz. És ahogy a stressz nem okoz szájrákot, úgy az energiaárak sem okoznak inflációt, sem a valutaárfolyamok változása. És a kapitalizmus sem. (A marxisták szeretik nagyon okosnak hinni magukat, amennyiben tudni vélik, hogy a szájráknak, a családon belüli erőszaknak és az inflációnak végső soron ugyanaz az oka, ahogy mindennek. Ami az esetükben csak azt jelenti, hogy valójában semminek sem ismerik a tényleges okát.)