Szombat
Al Di Meola új —dupla lemezes— albummal jeletkezett, Twentyfour címmel, ami első hallásra a 2018-as Opus egyenes folytatása, és ami számomra éppen elég ok ahhoz, hogy rögtön szeressem.
Al Di Meola új —dupla lemezes— albummal jeletkezett, Twentyfour címmel, ami első hallásra a 2018-as Opus egyenes folytatása, és ami számomra éppen elég ok ahhoz, hogy rögtön szeressem.
„Nem tartható, hogy állami intézmények üzengetnek egymásnak, ezt megmondták Matolcsynak is, ő pedig tudomásom szerint szólt az apparátusnak”, állítja Csaba László közgazdász egy tegnapi interjúban. Ezt az MNB-s könyvbemutatót éppen egy hete tartották, és én érzek itten némi üzengetést.
Egy 2001-es interjú a 92 éves John Kenneth Galbraith közgazdásszal. Ahogy más interjúkban (illetve memoárjában), Galbraith megerősíti: Alfred Marshall volt rá a legnagyobb hatással. Marshall, mint a neoklasszikus közgazdaságtan meghatározó alakja, Galbraith számára valójában állandó elméleti viszonyítási pont: „(…) amit az elkövetkező években csináltam, az valójában abban állt, hogy elindultam Marshalltól, aztán megnéztem, hogy milyen a világ úgy, ahogy ténylegesen van, majd elvégeztem a szükséges módosításokat, míg aztán Marshallból alig maradt valami, főleg módosítás”.
1984. október 12-én az IRA pokolgépes merényletet kísérelt meg egy brightoni hotelben Margaret Thatcher ellen, ahol a Konzervatív Párt konferenciát tartott. De még előtte 1983. augusztus 6-án próbálta puskával lelőni egy férfi merénylő Thatchert egy lakóház ablakából. Utóbbi Hilary Mantel Margaret Thatcher meggyilkolása című novellájában.
„A liberalizmus másik, destruktív formája az, amit úgy hívunk, hogy woke liberalizmus”, állítja Francis Fukuyama a szombati Népszava interjúban. (Nota bene 2022-es „A liberalizmus vesszőfutása” című Fukuyama-kötet legfőbb tézise, hogy a klasszikus liberalizmusból a politikai jobboldal „gazdasági neoliberalizmust”, a politikai baloldal pedig „woke liberalizmust” csináltak. Minek okán Fukuyama —különösebb eredetiség nélkül— a „neoliberalizmust” a szokásos balos, a „woke liberalizmust” pedig a szokásos jobbos érvekkel kritizálja. Őszintén szólva, nem látok áthidalhatatlan szakadékot Fukuyama 2022-es kötete és pl. Patrick Deneen egy évvel korábbi, 2021-es "A liberalizmus kudarca" kötete között.)
A kiküldetés (Chief of Station) című 2024-es amerikai akciófilm Aaron Eckhart főszereplésével. A történet nagyrészt Budapesten játszódik, és ott is forgatták. A film utolsó mondata meglehetősen költői: "Az erkölcsi univerzum íve hosszú, de az igazságosság felé hajlik". Ez a mondat valójában Martin Luther Kingtől származik, amit Barack Obama elnökként több, mint harminc alkalommal idézett nyilvánosan, és még az Ovális Iroda szönyegébe is beleszövette.
Még anno egyetemistaként olvastam Bartus László Fesz van című könyvét, amit egyik cimborám nyomott a kezembe. A kötetben egy helyütt arról olvasni, hogy a Hit Gyülekezete ismert figurája, bizonyos Egri István rendszeresen villanyégőkért szalajtotta Bartust. Bartus Laci barátom, szolgáld az Urat! Cseréld ki a körtéket! A cimborámmal később többször felemlegettük ezt a részt. Tamás barátom, szolgáld az Urat! Rendelj egy kört!
Reményi Attila Musica per Archi (1993)
Dodici Kamarazenekar/Jankovics Antal
(Én kérek elnézést a borítóképért.)
Épp olvasom, hogy John Rawls 1971-es Az igazságosság elmélete című művének 1987-es francia fordítását a CIA pénzzel támogatta. Kétlem, hogy ehhez tényleg kellett volna a CIA pénze, de még az is lehet.
Egy Friedrich Hayekkel készült 1979-es beszélgetésben felmerül Marx lehetséges hozzájárulása a közgazdaságtan tudományához. Mire Hayek azt mondja: „Egyetértek azzal, hogy minden tévedés segít a tudás fejlődésében, és hát Marx teóriái minden bizonnyal színtiszta tévedések”.
Béke akkor lesz, ha az orosz rakéták mind egy szálig becsapódnak. Seres László cikke.
Az osztrák közgazdasági iskola monetarizmussal szembeni kritikájáról írt esszém itt is olvasható.