Euróbilincsek címmel ma posztom olvasható a Kapitalizmus blogon.

Mark Thoma szerint a közgazdaságtan nem pártsemleges. Burzsoá részrehajlás a kompetitív árrendszer működésére alapozni a közgazdaságtant. Hol marad, kérem, az állam jótékony szerepe az erőforrások hatékony allokációjában! Gondolom, az szintén konzervatív elfogultság, hogy a makroökonómia en bloc keynesi alapvetésű (tananyagként Hicks, Hansen és Samuelson által kanonizált formában), hiszen arról nem esik szó. Illetve mégis: a ragadós bérek és árak polgárjogot nyertek a tudományban, szóval most már a Szovjetunió is utolérheti az Egyesült Államokat. (Nota bene a chicagói iskola egyik vezéralakja, George Stigler még ’59-ben írt egy esszét (A közgazdászok és a politika. KJK. 1989.), amiben elismeri, hogy a közgazdaságtan képzés konzervatív (liberális) nézetek elfogadására ösztönzi a leendő közgazdászokat. De miért is? Mert az, aki csak minimálisan ismeri a piac működését, még akkor is szkeptikus a különféle „gazdasági csodaszerekkel” szemben, ha egyébként tudja, hogy a valóságos gazdasági rendszer jelentősen eltér az elméleti modelltől.)

Az Egyesült Államok monetáris és pénzügyi uniója és az euró. Történelmi analógiák Jeffry Friedentől.

Robert Glasper Afro Blue (közr. Erykah Badu)

„Ha egy buddhista találkozik egy nyugati hedonistával, aligha fogja elítélni őt. Csak jóindulatúan megjegyzi, hogy a hedonista boldogságkeresése zsákutca. Az igazi fundamentalistákkal szemben a terrorista pszeudofundamentalistákat mélységesen bosszantja és zavarja a nem-hívők bűnös élete. Az az érzésünk, a bűnös másikkal harcolva a saját kísértésükkel viaskodnak. A fundamentalista csőcselék izzó szenvedélyessége az igazi meggyőződés hiányáról tanúskodik; mélyen magukban a terrorista fundamentalistákból is hiányzik az igazi meggyőződés — ezt bizonyítják erőszakos kitöréseik. Milyen törékeny volna egy muszlim hite, ha fenyegetve érezné magát, mondjuk, egy kis példányszámú dán újság buta karikatúrájától! A fundamentalista iszlám terror nem a terroristák azon meggyőződésén alapszik, hogy ők felsőbbrendűek, nem is az a vágy a mozgatója, hogy megvédjék kulturális vallási identitásukat a globális fogyasztói kultúra támadásától. Nem az a probléma a fundamentalistákkal, hogy mi tekintjük alacsonyabbrendűnek őket, hanem az, hogy titkon ők tekintik alacsonyabbrendűnek magukat. Ezért teszi csak még dühösebbé őket, ezért táplálja bosszúvágyukat, amikor politikailag korrektül és leereszkedőn biztosítjuk őket arról, hogy nem érezzük magunkat felsőbbrendűnek náluk.”
Slavoj Žižek Zűr a Paradicsomban

Jézus Krisztus Szupersztár
2016. május 28.

Miles Davis 90

Egy ’93-as interjú Anna Schwartzcal, aki szereti Anthony Trollope regényeit, és talán még Benjamin Brittent is kedveli. Az euróért viszont nem lelkesedik. Később sem.

Roy Lichtenstein Oh, Jeff (1964)

Kattints a képekre!

Svéd modell? Gondold újra!

Korunk egyik vezető libertárius bölcselőjének, Hans-Hermann Hoppenak egy 1997-es előadása arról, hogy mi a teendő. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas szöveg! (Vagyis akik nincsenek anarcho-kapitalista eszmefuttatásokhoz szokva, azoknak konkrétan égnek fog állni a hajuk.)

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov Tizenkét szék
Győri Nemzeti Színház 2016. április 30.

Nehéz megmondani, hogy Onur Bayramoğlu gyorselemzése Jacques Rueffről vagy Törökország hatalmi ambíciójáról szól inkább.

Hans Petter Moland (r.) Az eltűnés sorrendjében (Kraftidioten) (2013)

(Idehaza frissen megjelent kis könyvében Helmut Kohl tagadja, hogy az eurózóna válságát a közös pénz „végzetes szerkezeti hibái” okozták volna. Aztán Kohl a „kétkedőknek és bírálóknak” azt tanácsolja, hogy gondoljanak csak bele, hogy az „elmúlt évek pénzügyi és gazdasági válságai alatt” egyben maradhatott volna-e az EU ha nincs az euró, mint „biztos fogódzkodó”. Hát nem hinném, hogy azokat, akik szerint maga az euró okozta az eurózóna válságát különösebben meggyőzne az érv, hogy az euró nélkül a válság akár az EU teljes felbomlásához is vezethetett volna. Hova fajulhatott volna az euróválság, ha nincs az euró, ugye.)

Erik Truffaz The Walk of the Giant Turtle (2003)

Egyszerűen túl sok az intézményi heterogenitás Európában egy közös pénzhez, vélekedik Andreas Nölke.

*

A 44. gyermek egy erős film.

Arvo Pärt Mein Weg (1989/2000)
Tallinn Chamber Orchestra/Tőnu Kaljuste

(Kohl, Orbán, Merkel-ről jut eszembe. Merkelt, aki Kohl felfedezettje és protezsáltja volt, politikai karrierje kezdetén az ellenlábasai Kohl girlnek csúfolták.)

Elolvastam John D. Mueller A közgazdaságtan megváltása: A hiányzó elem újrafelfedezése könyvét. A munkanélküliségről szóló fejezetben Mueller azt állítja, hogy a munkanélküliség ingadozása szoros összefüggést mutat a munkaerő relatív árának változásával, amit Rueff-törvénynek nevez(nek) (Jacques Rueff francia közgazdász után, aki elsőként bizonyította empirikusan az összefüggést). A törvény egyszerű: ha a munkaerő relatív ára növekszik, akkor a munkanélküliség szintén növekszik, és fordítva. A munkaerő relatív árát pedig mindazon munka- és transzferjövedelmek együttes összegének a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya méri, amit nem a vagyontulajdonosok kapnak. Mueller egy idehaza tartott február 20-i előadásában (amiben zanzásítva kifejti tkp. a teljes könyvet) hoz egy ábrát: az ábra tanúsága szerint a Rueff-törvény nálunk is érvényes. Ecce!

„Helikopter Ben" posztja a helikopterpénzről.

*

Gyógyítom a lelkem.

Béndek Péter facebook bejegyzése háborúról és kapitalizmusról. Ajánlott olvasmány: Ayn Rand 1966-os cikke a háborúk eredetéről. Általános tanulság: az állam, ami befelé elnyomó, kifelé agresszor; a béke alapja az önkéntes csere (doux commerce).

Joseph L. Mankiewicz Julius Caesar (1953)