A kormány lakájmédiája működésben. Avagy a Mandiner tudósít: ha Putyin elutasítja, akkor európai-ukrán béketerv, ha nem utasítja el, akkor amerikai béketerv.

A ChatGPT változat.

Friedrich Engels 1878-ban megjelent Anti-Dühring című könyvében azt írja, amikor a kapitalizmus által kifejlesztett roppant termelőerők szétfeszítik a polgári termelés kereteit, a proletariátus megragadja az államhatalmat, és a termelőeszközöket állami tulajdonba veszi. Engels szerint ekkor „az emberek kormányzását felváltja a dolgok adminisztrációja és a termelési folyamatok irányítása”.

*

1970-es The Market for Liberty című közös könyvükben Linda és Morris Tannehill azt írják, amikor a kormány árkontrollt vezet be egy árura, például árplafont állapít meg, akkor azzal nem az árat, mint élettelen számot kontrollálja, hanem a kérdéses áru eladójának és vevőjének tiltja meg, hogy azok az áruért cserébe magasabb árat kínáljanak fel és fogadjanak el, mint ami a kormány által meghatározott ár. Az árkontroll nem a dolgokat kontrollálja, hanem az embereket. A szerzők szavaival élve: „Az árkontroll, miként a piacra erőszakolt minden egyéb kormányzati ellenőrzés és szabályozás, az emberek kontrollját jelenti”.

*

Leszek Kolakowski 1973-as Az emberi önazonosság mítosza című előadásában tarthatatlannak nevezi a marxisták éles különbségtételét az emberek kormányzása és a dolgok pusztán bürokratikus vagy technikai igazgatása között, mivel a dolgok irányítása szükségképpen az emberek tevékenységének szervezését és ellenőrzését is jelenti. Miként Frédéric Bastiat 1850-es A törvény című művében megállapítja, a hatalom nem szervezheti meg a munkát anélkül, hogy egyúttal „ne szervezné meg az igazságtalanságot is”, azaz ne vetné alá az embereket a dolgok tervszerű igazgatásának. 1920-ban Trockij valóban elismerte, hogy a kényszermunka-szolgálat épp úgy elválaszthatatlanul része a szocializmusnak, mint a termelőeszközök „szocializálása”.

*

A tőke 1867-ben megjelenő első kötetében Karl Marx árufetisizmusnak nevezi azt a jelenséget, hogy az emberek közötti társadalmi érintkezési viszonyok, mint dolgok közötti viszonyok jelennek meg.

A hat lépés távolság elmélete alapján a világon bárki összeköthető bárki mással legfeljebb hat ismerősön keresztül. Mindazonáltal úgy tűnik, az USA-ban ehhez valójában elég egyetlen lépés. Az Epstein-lépés.

Valahol egy másik bolygón, egy vasútállomáson virrasztva, hálózsákban, ifjú egyetemistaként olvastam Montaigne esszéit. Szép idők.

Állítólag ma van a filozófia világnapja. Mindenki tart dugiban a konyhakredencben egy Leibniz kötetet. Vagy legalább egy Montaigne-t. Elő velük!

Európának nemcsak Moszkvával, hanem adott esetben Washingtonnal szemben is képesnek kell lennie saját érdekei és értékei védelmére. Ám ahhoz, hogy Európa valóban globális játékos lehessen, katonai erőt kell tudnia felmutatni.

Tisztán kivenni a két Napot az égen. Karácsonyfa, szárnyas angyal is meg vannak. Morzsi kutya szunnyad az ág sűrűjében, két csiga őrzi az álmát. Mondjuk, ha tettek volna ki zsírkrétákat, akkor az egészből többet látnánk.

Nyolc ország, nyolc beszélgetés, nyolc eset. De szóba se jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika, közelebbről Egyiptom, mert utazni élvezet. Meg a jó meleg Kuba, ami a főszöveg harmada. Pogátsa úr könyve.

*

No Blood for Oil, Seres László cikke.

*

Nietzsche gyakran hangoztatta lengyel származását; tudni vélte, hogy egy Nietzschke nevű, ősi lengyel nemesi dinasztia leszármazottja. Persze Nietzsche épp annyira volt lengyel, mint amennyire IV. Frigyes Vilmos porosz király vagy Cosima Wagner férje. (Ezeket is állította magáról.) Német volt, méghozzá tipikusan német, amivel Nietzsche tökéletesen tisztában volt. Az egész Nietzschke-történetet azért találta ki, hogy antiszemita, soviniszta nővérét, Elisabethet, illetve annak nem kevésbé antiszemita és soviniszta férjét és elvbarátait folyamatosan bosszantsa. Nietzsche szívesen cukkolta az idiótákat. Egyszer például azt írta: a nemzet azoknak az embereknek az összessége, akik ugyanazokat a napilapokat olvassák.

*

Beszélgetés George Tavlas-szel.

Még nézni is fáj.

Tudjuk, Mórickának mindenről ugyanaz jut az eszébe. Épp mint a Mandiner ostoba kreténjeinek.

Pogátsa Zoltán friss podcastjében azt sugallja, hogy Margaret Thatcher autista volt. Teszi ezt némiképp dehonesztáló, gúnyos éllel. Én kérek elnézést az autistáktól.

Tegnap este Mozart Requiemje csendült fel a bazilikában. Miként Jézus tanítja: ne legyünk bőbeszédűek, amikor imádkozunk, mert az Atya már azelőtt tudja, mire van szükségünk, hogy azt kérnénk tőle. Gyanítom, a győri bazilika padjai azért olyan átkozottul kényelmetlenek, hogy a hívek kétszer is meggondolják, mennyit időznek az imával. A koncerten összefutok Edinával és Péterrel.

*

Hitványság, Orbán a neved!

*

Megnyitott a győri Scruton. Iszom egy kávét. A mosdóban rögvest szembe jön velem Dörner György. Begyűjtök egy szuvenírt (vászontáska Scruton idézettel (valamire biztosan jó lesz)).

Seres Laci cikke. Eszembe jut egy részlet Kertész K. dosszié művéből.

*

Nyilas Misi pakkott kapott.

Az AI zseniális zenei átiratokat készít. Íme egy rövid lejátszási lista. 

*

A FiDeSz háttérembere elszólta magát. Az Orbán-kormány a gyermekprostitúció legalizálását tervezi.

*

Semmi személyi kultusz, elvtársak! (Az október 23-i megemlékezésre kifejezetten ízléses.)

*

Schmidt Marcsa nagyon szétszórt. Nem elég, hogy fordítva vette fel a napszemüveget, de még a karácsonyfa gömböket is magára aggatta.

*

Megnézem Spike Lee Dzsungelláz (Jungel Fever) filmjét. Az 1991-es alkotás akkoriban provokatívnak számított, ami eszembe juttatta az INXS 1983-as Original Sin című remek dalát, amit megjelenésekor több amerikai rádióadó nem volt hajlandó játszani.

Lebukott a FiDeSz! A párt egykori miniszterelnök-jelöltje elszólta magát. Brutális adóemelésre készül az Orbán-kormány.

Időnként felmerül a kritika, miszerint az osztrák közgazdaságtan szükségtelenül túlspecifikálja azt a transzmissziós csatornát, amelyen keresztül a pénzkínálat változása hatást gyakorol a reálgazdaságra; más szóval, a Cantillon-hatást kizárólag a beruházási javak piacára korlátozza. Ezzel szemben Mises 1928-as Cyclical Policy to Eliminate Economic Fluctuations című esszéjében található egy rövid bekezdés, amelyben Mises kifejezetten elismeri: amennyiben az új pénz közvetlenül fogyasztásként kerül forgalomba, úgy először a fogyasztási javak ára torzul, és a folyamat piactorzító hatása természetesen eltérő lesz attól, mintha az új pénz beruházási hitelként áramlana a gazdaságba. Ez a bekezdés tehát nyitva hagyja annak elvi lehetőségét, hogy az új pénz közvetlenül a fogyasztási vagy eszközpiacokra jusson. Mivel ezen a helyen Mises finoman, ám lényegében eltér a hagyományos osztrák cikluselmélettől, emlékeim egy rejtett szegletében megőriztem magamnak ezt az apró, de fontos bekezdést. Most jön a lényeg. Az esszé ötven oldal, és a ChatGPT elektronikus formában megkapta tőlem, hogy keresse ki nekem a kérdéses bekezdést. (Dobpergés. Ta-dam!) Nem találta. Így aztán maradt a szokásos módszer: könyv elő, fellapoz. Én úgy három perc alatt találtam meg. Tanulság? Nincs tanulság.

2025.10.17.

Az individualista blogon friss írásom olvasható Margaret Thatcher 100. A hölgy, aki nem hátrált meg címmel. Thatcher tegnap lett volna 100 éves. Köszönet Seres Lászlónak a közlésért.