Mellár Tamás minapi cikkében Michał Kalecki A teljes foglalkoztatottság politikai vonatkozásai című 1943-as írására hivatkozik, miszerint az üzleti élet fenntartásokkal kezeli a kormányok munkahelyteremtő programjait, mert – és akkor idézem a cikket –:  

[A]z ilyen sikeres programok komolyan csökkenthetik a vállalkozók – saját magukról kialakított – jótevő szerepét, miszerint egyedül ők azok, akik munkát adhatnak az embereknek, akik fellendíthetik az ország gazdaságát. Ugyanennél az oknál fogva ugyancsak kritikusak a költségvetés túlköltekezéseivel szemben is, mondván: az államháztartási deficit azt a bizalmat ássa alá, amely oly fontos a növekedés beindulásához.

Kalecki mindazonáltal sehol nem ír ilyet. A szóban forgó szövegben Kalecki egész pontosan a következőt mondja: amennyiben a kormányok fiskális expanzióval képesek önerőből is munkahelyeket teremteni, úgy többé nem kell mindenáron azon lenniük, hogy fenntartsák az üzleti élet bizalmát, és ezáltal a magas foglalkoztatottságot. És mert a fiskális expanzió – úgymond – szükségképpen deficitet okoz, a tőkések démonizálni fogják a deficitet. És teszik ezt kizárólag azért, mert a költségvetési deficit a munkahelyek teremtésének kormányzati eszköze, amely eszköz hiányában a foglalkoztatottság szintje egyedül az üzleti élet bizalmán múlik, vagyis rajtuk tőkéseken. Ami persze nem jelenti azt, hogy a költségvetési deficit éppenséggel ne áshatná alá a vállalkozók bizalmát, miként azt Mellár állítja, és ezáltal ne vethetné vissza a beruházási kedvet a gazdaságban, csak épp tudni kellene olvasni. És ha már mindenképpen Kaleckire vágyunk hivatkozni munkahely teremtésileg, akkor inkább az 1935-ös A gazdasági fellendülés mechanizmusa című tanulmányát (in) érdemes elővenni.