A Political Capital elemzői Garanciális kérdések: A szélsőjobb elleni lehetséges stratégiák című cikküket a következő mondatokkal zárják, idézem:

A szélsőjobboldali pártokat ugyanakkor sokszor marasztalják el „populizmusuk” miatt, ami mögött azonban időnként a retorikai és politikai sikereik irigylése is meghúzódik. Az érzelmi mozgósítás, a mozgalmi politizálás és az egyszerű, közérthető nyelven folytatott politikai beszéd olyan jellemzői ugyanis a tágan értelmezett populizmusnak, melyek a demokratikus politikai erők javára is válhatnak. Ha a centrumpártok ebben az értelemben vett „populista”, azaz kevésbé technokrata módon politizálnának, szűkíthetnék a szélsőjobboldali populizmus terét – különösen a szélsőségekre fogékonyabb fiatalok körében.

Nem is kérdés, ezt a végszót David van Reybrouck A populizmus védelmében című értekezése ihlette. Reybrouck úgy tudja, a populista pártok leginkább a képzetlenek és alacsony képzettségűek körében népszerűek, aminek az okát döntően abban látja, hogy az alacsonyabb képzettségűek számára a populista retorika sokkal könnyebben érthető, mint az ún. mérsékelt pártok értelmiségi, sokszor technokrata retorikája. Magyarán, a húsbolti eladó sokkal könnyebben megérti a Magyarország a magyaroké-típusú szöveget, mint a maastrichti konvergencia-kritériumokról szólót. Így a szélsőséges pártok visszaszorítása érdekében Reybrouck azt javasolja, hogy a centrumpártok is legyenek egy kicsit "populisták", vagyis ne féljenek a politikájukat egy egyszerűbb, a mindennapi élet kézzelfogható tapasztalataival inkább találkozó nyelven megfogalmazni. Mindazonáltal a cikk maga állítja: a friss diplomások körében is népszerű a Jobbik (nota bene a '90-es években a MIÉP szimpatizánsok háromnegyede értelmiségi volt, főként orvosok). Meg aztán a több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak szöveg már eddig is kellően közérthető volt.