Megnéztem Oliver Stone 1995-ös nagyszabású, három és félórás Nixon filmjét. Jóllehet, a Nixont játszó Anthony Hopkinst Oscar-díjra is jelölték a filmbeli alakításáért, nekem valahogy idegenül hat ebben a szerepben. A Nixon máskülönben egy hamisítatlan Stone-film: politikai dráma a kulisszák mögötti hatalomról, ármányról és pénzről. A film talán leginkább nevetséges jelenetében az elnök Nixon egy 19 éves, a vietnami háború ellen tüntető, fiatal egyetemista lánytól tudja meg, hogy a „rendszer egy bestia” (fenevad, szörnyeteg), amit a CIA, a maffia és a Wall Street mocskos urai irányítanak. Ó, jaj! (A filmben Nixon úgy véli, hogy a tüntető fiatalokat titokban a "kommunisták" pénzelik kivülről.) A „bestia” kifejezés többször előjön a filmben; az egyik jelenetben pl. Richard Helms CIA-igazgató Yeats A második eljövetel című versét szavalja. Nota bene ez utóbbi jelenet azt sejteti a nézőknek, hogy Kennedy elnököt a CIA ölte meg. Ahogy egyéb sejtetések is vannak a filmben; pl. az, hogy Kissinger szivárogtatott ki titkos anyagokat a sajtónak a háborúról (kellő történelmi háttérismeret hiányában nekem ez a szál nem jött át teljesen). A film vége felé Hopkins már-már Hannibal Lectert játssza Nixon helyett, és az utolsó jelenetek kissé melodramatikusra sikeredtek. De mindent összevetve azért a Nixon egy erős film.