Egy éve írtam: [E]gy kis gazdasági válság még jót is tesz az elméleti közgazdászoknak, - belengeti a libidójukat. Felkavarja az elmélet lábvizét, lehet okosnak lenni megint. (Persze szigorúan utólag.) Vagy ahogy Mankiw írta 2006-ban: ‘There is nothing like a crisis to focus the mind.’. Plusz ilyenkor sokkal könnyebben lehet új, merész teóriákkal előállni. Ahogy Röpke írta 1933-ban: ‘When big banks collapse overnight, and whole countries become insolvent, everything becomes possible in the realm of ideas as well.’. És valóban, válságteóriával tele lett a padlás. (Egy-két teória eleve a padlásról került elő, épp csak le lett porolva.) Valamelyik merészebb, valamelyik kevésbé. Mark Jickling pedig csokorba szedte ezeket a teóriákat (állítólagos válság okokat) (via eltecon.blog). Szóval, már csak egy kérdés marad: szigorú tudomány-e a közgazdaságtan?