Raghuram Rajan szerint az USA-ban a jövedelemkülönbségek oka döntően a rossz oktatási rendszerben keresendő: az alsó- és középosztályok munkavállalóinak tudása/képessége nem felel meg a technikai fejlődés támasztotta igényeknek, így bérük stagnál, miközben a magasan kvalifikált munkavállalók bére folyamatosan növekszik. A probléma orvoslása, azaz az iskolarendszer megváltoztatása ugyanakkor nem egyszerű feladat, a változások kedvező hatása pedig csak hosszú évek multával jelentkezik. A politikusok ugyanakkor holnap akarnak választást nyerni, és nem tíz év múlva. Meg aztán a politikusok szeretik a könnyebb megoldásokat, így azt is némi megkönnyebbülő megelégedéssel veszik tudomásul, ha a stagnáló jövedelmű alsó- és középosztályba tartozó háztartások pl. olcsó hitelekkel próbálják fenntartani a fogyasztásukat. Ráadásul a saját lakáshoz jutás amolyan amerikai álomnak számít az alsó- és középosztálybeli rétegek számára, melynek előmozdításában egyfajta politikai konszenzus is fennáll: a demokraták hagyományosan szívesen látják az alacsonyabb jövedelműek életszínvonalának, fogyasztásának, vagyoni helyzetének javulását, és a republikánusok is jó szemmel nézik, ha a szegényebb rétegek saját tulajdonnal rendelkező öntudatos polgárokká válnak, ami a politikai orientációjukat is inkább a jobboldal felé viszi. Mindazonáltal az államilag támogatott olcsó hitelekből fenntartott fogyasztás csak a probléma elnapolását jelenti. Rajan szerint ui. az alsó- és középosztályoknak nem olcsó hitelekre van szükségük, hanem versenyképes tudásra.

UPDATE! A cikket közben hozta a vg.hu.