A magántulajdon az egyénnek a dologhoz való viszonyát jelenti: a dolog birtoklásához és használatához való jogot, a dologból folyó hasznokhoz való jogot, illetve a dologról való rendelkezési jogot. Aki magántulajdonosként birtokol egy dolgot, annak hatalma van a dolog felett, amely dolog egyúttal idegen hatalomként jelenik meg mindenki másnak. A magántulajdonlás lényegében mások kizárásának joga a dolog feletti hatalomból. És ez természetesen vonatkozik a termelőeszközök magántulajdonlására is. Sőt, leginkább arra. A termelőeszköz tulajdonosának joga van birtokolni a termelőeszközt, illetve rendelkezni vele (pl. meghatározni, hogy mit termeljenek rajta), valamint joga van a termelőeszközből folyó hasznokhoz. Ez másfelől azt jelenti, hogy termelőeszköz tulajdonosának joga van mindenki mást kizárni a termelőeszköz fölötti rendelkezésből, illetve az abból fakadó hasznokból. És mert a termelőeszközön termelőmunkát végeznek, így a termelőeszköz tulajdonosának egyben hatalma van e munkafolyamat, valamint a munkafolyamat terméke fölött is. Vagyis amennyiben a termelőeszközön olyasvalaki végez munkát, aki maga nem tulajdonosa a termelőeszköznek, úgy ennek a nem tulajdonos munkásnak a termelőeszköz csak mint vele szembenálló idegen hatalom jelenik meg, amely idegen hatalom tehát egyfelől rendelkezik munkájával a munkafolyamatban, másfelől rendelkezik munkájának termékével is. Vagyis a termelőeszköz tulajdonjoga a tulajdonos részéről idegen munka feletti rendelkezési jogot, míg a nem tulajdonos munkás részéről munkájának idegen hatalom alá vetettségét jelenti. Ezért nevezi a fiatal Marx a magántulajdont >>elidegenült munkának<<. Vagyis a magántulajdon, mint idegen munka elsajátításának hatalma, tőke, és mint a munkának idegen hatalom alá vetettsége, bérmunka. Azaz, mondja Marx, bérmunka és tőke csak ugyanannak két oldala - a magántulajdonnak. De miként is állunk a nyers kommunizmussal? A nyers kommunizmus minden termelőeszközt állami tulajdonba vesz, és ezáltal a dolog fölötti hatalom is az államra száll. Immáron kizárólag az állam rendelkezik a munkafolyamat (a termelés meghatározása) és a munka terméke (elosztása) fölött. Ámde vegyük észre: ez a hatalomgyakorlás éppen úgy a magántulajdon alapján áll, mint megelőzően, csak éppen az állam lett az egyedüli tulajdonos; az állam gyakorolja a tulajdonjogokat. A nem tulajdonos munkás számára a termelőeszköz továbbra is mint idegen hatalom jelenik meg, aminek alávetett, és ami fölött nem dönt; továbbra is egy idegen hatalom rendelkezik a munkája fölött a munkafolyamatban, illetve rendelkezik munkájának termékével. Csak ez az idegen hatalom mostanra az egyetemes magántulajdonos, az állam. A magántulajdon, mint >>elidegenült munka<< egyáltalán nem szűnik meg a nyers kommunizmusban. Ellenkezőleg, totálissá válik. Az állam mint az idegen munka fölötti rendelkezés immáron kizárólagos jogosultja valójában az egyetemes tőkés, míg mindenki más az államnak alávetett tulajdonnélküli bérmunkás. Vagyis: ha a magántulajdon prostituálja a munkát, akkor a nyers kommunizmus csak ennek a prostitúciónak a totálissá válása. Ergo a nyers kommunizmus tkp. úgy kívánja megszüntetni az egyén tulajdonnélküliségből fakadó kiszolgáltatottságát, hogy mindenkit egyformán tulajdonnélkülivé tesz, illetve mindenkit az egyedüli tulajdonos államnak szolgáltat ki, vagyis úgy teremti meg a munka közösségét, hogy mindenkit egyformán bérmunkássá tesz, azaz az állam hűséges bérrabszolgájává. A nyers kommunizmus valójában nem a magántulajdon megszűnése, hanem a diadala.