Isaiah Berlin A nacionalizmus (Valaha elhanyagolták, ma hatalmas úr) című esszéjében (in) a nacionalizmus fellángolásának okát alapvetően a sebzett kollektív érzésvilágban látja; vagyis a nacionalizmus a társadalom válasza a rajta esett vélt vagy valós sérelmekre. Más szóval, a nacionalizmus lényegileg sérelempolitika. Persze a sérelem sokféle lehet: a lenézettség és mellőzöttség érzésétől a tényleges elnyomásig és megaláztatásig. Ugyanakkor Berlin szerint a sebzettség érzése még önmagában nem elégséges. A történelem során ui. sokszor mellőztek vagy éppenséggel igáztak le népeket, és erre nem feltétlenül nacionalizmus volt a válasz. Kell még, hogy legyen az adott közösségben egy olyan elit (döntően egy érzékeny, leginkább értelmiségi elit), amely hordoz magában valamiféle ideális (sokszor mitikus érzelmekkel is vegyülő) képet a születőben lévő új nemzetről, a közösség megújuló nagyszerű életéről, és amely elit képes öntudatosan artikulálni a sérelmeket és vágyakat, és ezáltal befolyásolni a közvéleményt. A nacionalizmus így lényegében az a kovász, amivel a sértett elit a megsebzett osztályok sokféle indulatát összefogja a >>nemzeti akaratba<<. Mindazonáltal lényeges, hogy a nacionalizmusban e >>nemzeti akarat<< romantikus formában jelenik meg, vagyis úgy, mint az eleven nemzet saját önfejlődéséből fakadó immanens fejlődési iránya, ami így afféle történelmi imperatívusz is: a kibontakozóban lévő megújulás, az új nemzeti élet organikus törvénye, amit mindenkinek előmozdítani, illetve hűséggel szolgálnia kell. Feltéve persze, hogy jó hazafi. Valójában a hangadó nacionalista elit maga is úgy tünteti föl magát, mint ennek az organikusnak felfogott nemzeti életnek, illetve az abban formálódó nemzeti akaratnak a megszólaltatója. Az elit, amelyik érti a >>nemzet akaratát<<, a haza hívószavát, az idő parancsát (meg a hasonlókat). Vagyis a >>nemzeti akaratot<< olyan történelmi szükségszerűséggel ható erőként tünteti föl, mint ami az egyetlen egységes erőként állítható szembe minden rosszal, a vélt vagy valós sérelem okával. Az elnyomó hatalmakkal, az idegenekkel, a hazaárulókkal szemben, az ’okoskodók, ökonomisták és számítók’ (Burke) ellen.