Az eltűnt idő nyomában
(Kamaszként szerettem Eddie Vedder hangját, ezt a sokszor száraz és rekedt, még gyakrabban bársonyos és öblös baritont. Még most is megfog kicsit. Ámbár lehet, hogy ez csak nosztalgia. (Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák.))
hocinesze
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hocinesze.blog.hu/api/trackback/id/tr172219662
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.