J. M. Coetzee regénye, A barbárokra várva a mindenkori Birodalom természetrajza. A Birodalomé, melynek lényegéhez tartozik az ellenség. Tudniillik nincs Birodalom, ha nincsenek a barbárok, akik az elpusztításával fenyegetnek. A Birodalomnak ui. szüksége van az örökös fenyegetettség érzésre, hogy fennállhasson. A Birodalom határa így mindenkor védvonal. Körös-körbe fallal, mellyel elsáncolja magát. Őrtornyokkal, őrszemekkel. És a Birodalom lényege e fal, ahonnan közvetlenül nézhet farkasszemet a Gonosszal. Ámde a Birodalom, és ez szintén lényege, nem csak a határain túl keresi az ellenséget, hanem a határain innen is. Nincs Birodalom, ha nincsenek az összeesküvők, akik a barbárokkal ellene szövetkeznek. Mert belső falakra is szükség van, és a belső őrszemekre. A Birodalomnak időről időre fel kell mutatnia egy-egy barbárt, egy-egy összeesküvőt, hogy lássék, jogos a félelem. Mert ha a barbárok már a spájzban vannak, akkor néha-néha látni is kell egyet-egyet. És ha mégsem jönnének a barbárok, hát értük kell menni, és ha nincsenek összeesküvők, hát a föld alól is keríteni kell párat. És mennél inkább érzi a Birodalom a maga bukását, annál kétségbeesettebben várja a barbárokat: tudni véli, hogy a falon túl a barbárok már elkezdték egyesíteni csapataikat - természetesen a belső ellenség segédletével. A Polgári Őrség Harmadik Irodája, mert minden birodalomnak van egy ilyenje, pedig lázasan dolgozik: pribékjei lázas buzgalommal kínozzák meg az ártatlanokat, akik állítólag látták a barbárokat, és beszéltek is velük. És a központi Hivatal mindújabb katonákat küld a végekre. Ám ez a paranoia, az ellenség keresése csak fokozza a Birodalom elkerülhetetlen bukását. Mert a Birodalmak elkerülhetetlenül összeomlanak, miközben nem hagynak hátra mást, csak züllést, ahol az ellenséggel szembeni harc nevében fel lehet függeszteni a polgárok jogait, és az elemi civilizációs normákat, és ahol a törvényesség épp csak az első eszköz azok kezében, akik egyébként bármikor készek átlépni a törvényesség határát, ha azzal nem érnek célt. És ha a barbárok végül nem is jönnek el, a barbárság mindenesetre beköszönt. Mert ahol falakat húznak a Gonosz ellen, ott a Gonosz a falakon belül támad. Egyszóval igazi parabola ez a regény az öreg bíróval, a nomád lánnyal, Joll ezredessel és a katonákkal egy távoli Birodalom határmenti településén.