Érdemes idézni: "Összefoglalóan mondhatjuk, hogy a közgazdászok egész generációját képezték kizárólag arra, hogy globális nemzetgazdasági mennyiségekkel dolgozzék. Így közben elfelejtették, mi is volt a nemzetgazdasági elmélet igazi tartalma. Az ilyen feledékenység büntetése azonban sohasem marad el. Elfelejtették, hogy a gazdaság árak, bérek, kamatok és egyéb értéknagyságok mozgató és mozgó rendszere. Keynes globális függvényrendszere bűvöletében elavultnak és érdektelennek nyilvánították a gazdaság egyedi árak által szabályozott működési módját. Ennek az elvnek megfelelően egyfajta nemzetgazdasági mérnöktudományt fejlesztettek ki, amelyben a matematikai egyenletek egyre dúsabban burjánzottak. Korábban az számított jó közgazdának, aki a mindenkor ható gazdasági erők hatásait mérlegelni tudta. Akkor többre becsülték az ítélőképességet, a tapasztalatot és a józan emberi észt, mint azt, hogy az ember olyan módszerekkel tudott bánni, amelyeket helytelenül a természettudományokból a szellemtudományokba átvittek. Újabban egyre inkább az a közgazda típus kerül előtérbe, amely gazdasági függvénykapcsolatokra vonatkozó föltételes megállapításokat matematikai képletekben és görbékben képes kifejezni." Röpke (1979) (In)