A marxista Maurice Dobb 1937-es tanulmánykötetének egyik írása a gazdasági válságokat taglalja. Mi a válság? A gazdasági válság az ipari tartaléksereg megújításának eszköze elvtársak. Ha a tőkefelhalmozás nyomában jelentkező munkaerőkereslet olyan mértékben felhajtja a bérszínvonalat, hogy a tőkések profitvárakozásai elmaradnak, jön a depresszió. Vagyis a tőkés társadalom termelőerői és termelési viszonyai közötti inherens antagonizmussal állunk szemben, ami a tudattól független objektív valóság. Amikor a növekvő bérek miatt az értéktöbblet megcsappan, a kapitalizmus mintegy megérzi a maga közelgő vesztét, és inkább lefullad, hogy jól visszaállítsa a munkaerő tartalékseregét. (Nota bene, ez a magyarázat azért is érdekes, mert Dobb egyébként meg nagyrészt azon töpreng, hogy vajh' fogyasztásihiány-elmélet-e a marxi válságelmélet, már ha van egyáltalán olyan, hogy marxi válságelmélet (illetve eltűnődik: ironikus, hogy a Malthus által eredetileg a földbirtokos egyház védelmében alkotott fogyasztásihiány-elmélet végül a proletariátus fegyvere lett annak a rendszernek a bírálatához, amely úgymond korlátozott fogyasztásra kárhoztatja a tömegeket).) (Joan Robinson jellemezte >>makulátlan kommunistaként<< Maurice Dobbot.) (A miértnememlékszem nevű kedves olvasónak tudom ajánlani a kötetet.)