"Hirtelen megértettem, hogy nem csak magamért játszom, hanem életem minden útitársáért: a föld alatt élő emberekért, a Javelot utcai pince lakóiért, az emigránsokért, akikkel egy hajón érkeztem, s akik velem kapaszkodtak felfelé a Valle de Aran kanyargó útjain, de éppúgy a Szuikha és a Tabriké nyomornegyed lakóiért is, akik ott várakoznak a folyótorkolatnál, s a láthatárt bámulják szüntelenül, mintha várnának valamit, ami megváltoztatja a sorsukat." 
 Jean-Marie Gustave Le Clézio regényében, az Aranyhalacskában, egy marokkói arab kamaszlány útját követhetjük nyomon Mellahból Párizsba, majd Nizzába, onnan Bostonba és Chicagóba, majd végül vissza Afrikába, a Hilálok földjére. Az igézően szép fiatal lány útja egy öreg zsidó nevelőasszony házából indul, majd egy bordélyon át vezet a külvárosi nyomortelepre, egy párizsi pincelakásba, leszbikus doktornő előkelő házába, nizzai cigánytáborba, dzsesszfesztiválra, egy öregasszony sima és kemény kézfejéhez. Számos helyszínen játszódik a regény, és általa bepillanthatunk a nagyvárosok román, haiti, szaúdi, szenegáli stb. menekültjeinek nomád világába, a számkivetettek szubkultúrájába, a menekülttáborok világába, avagy a >>föld rabjainak<< (F.F.) sorsába.