Lázár János, a FiDeSz országgyűlési frakciójának vezetője, Hódmezővásárhely polgármestere a város közgyűlésén a következőt mondta, idézem:

  Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem. youtube

A beszédről készült felvétel nyilvánosságra kerülése után az ellenzéki pártok vezetői (lényegében azonnal) mélységes felháborodásuknak adtak hangot, és arra szólították fel Lázárt, hogy kérjen bocsánatot az emberektől, illetve arra, hogy távozzék a politikai életből. Én magam, bevallom, semmi különösebb kivetnivalót nem találok ezekben a mondatokban, sőt egyetértek a bennük foglaltakkal, jóllehet a megfogalmazás talán valóban sarkosabb a kelleténél. Mindazonáltal ismerni vélem az ellenzéki felháborodás forrását.

Tegnap is írhatta volna, de 1989-ben írta Kornai János a következőt:

  Fordulatra van szükség az emberek gondolkodásában. A gazdagodás sokáig restellni való folyamatnak minősült. Az emberek csontja velejéig elhatolt az a téveszme, amely szerint ha neki több jut, akkor ezt mástól vette el. Mindenki, akinek jól megy, az mást zsákmányol ki. Tulajdonképpen szégyenletes, hogy nem osztja azonnal szét. Ha meg önként nem teszi, el kell venni tőle. Súlyosan elítélő kicsengése van az olyan szólásnak: "kaparj kurta, neked is jut".
  Az ország súlyos gazdasági válságban van. Nem annak jár tisztelet, aki minél hangosabban együtt nyög a többiekkel. A legnagyobb tisztelet annak jár, aki siránkozás helyett és az állami segítségért való kilincselést mellőzve, hozzálát saját anyagi helyzetének javításához. Ne sírjon, hanem vállaljon túlórát, termesszen valamit a saját kertjében, fektesse be a pénzét saját vállalkozásba, társuljon másokkal és alakítson egy vállalatot, hozzon be külföldről valami terméket, amire itthon szükség van és adja el, és így tovább és így tovább. Ezerféle lehetőség van arra, hogy pénzt csináljon mindenki. Tisztelet annak, aki örökös panaszkodás helyett nekilát és pénzt csinál. Soha nem volt még időszerűbb a régi mondás: "segíts magadon, az Isten is megsegít". Állami segítséget az kapjon, aki valóban képtelen magán segíteni. Aki képes lenne magán segíteni, de passzivitásból, tunyaságból, gyávaságból nem teszi, azt nem kell szidni, de nem kell különösebben sajnálni sem. Az csak annyiban az állam áldozata, hogy évtizedek alatt le is szoktatták az egyéni cselekvésről. A változás nem annyira újfajta erkölcsi nevelésen fog múlni, bár persze erre is szükség van. Maguk a társadalmi változások hozzák majd létre a közgondolkodás átalakulását. Előbb-utóbb rájönnek az emberek, hogy kinek-kinek a saját kezébe van letéve saját boldogulásának ügye. (eredeti kiemelés) Indulatos röpirat 

Lázár szavai Kornai mondataira rímelnek, és számomra egy szókimondó konzervatív álláspontot képviselnek, ami vállalható (ha nem is ebben a kissé nyers, kivagyi formájában), és aminek kell, hogy legyen helye a politikai vélemények palettáján. Attól tartok, Lázár szavai egyszerűen azért keltenek felháborodást, mert azt merte mondani, hogy az egyének boldogulása legfőképp saját magukon múlik. Ha paternalizmusról van szó, akkor a MaSzoP és a Jobbik is egy platformon van.

***

Nem az az osztály, nem az az iskola, nem az az szerelem, a többi stimmelt - szól a régi Bikini nóta. Avagy Lázár János mást mondott. Vagy legalábbis nem így. Az értelmezésem következésképp téves. De élve a feltételezéssel, hogy a posztnak talán így is marad mondandója, meghagyom.