Arisztotelész Nikomakhoszi etika című könyvében nincs semmi bölcselet. Nagy dilemmáktól csüggeteg okoskodásokat, mindenféle fontoskodó logikai csűrés-csavarást és egyéb elménckedést ne is keressünk benne, mert nincs. Ebben a műben a böcsületes, józan athéni polgár szelleme jelenik meg. A jóravaló polgár erénye, aki tudja, hogy reggelente munkába kell menni, és tudja, hogy a gyereket iskoláztatni kell, meg hogy néhanap rendbe kell tenni a kertet, a padlást. A polgár, aki tudja, hogy spórolni kell a nehezebb időkre, meg idejében fel kell adni a csekkeket, és tudja, hogy szerződéskötéskor el kell olvasni az apróbetűs részt, még ha az fél óra is. És tudja, hogy időnként el kell menni tüdőszűrésre, meg tudja, hogy hagyma dinszteléskor kell egy leheletnyi só, hogy a hagyma ne megégjen, hanem párolódjon. És persze tudja, hogy nem folyatja a vizet egyfolytában, amikor mosogat. Mert ez a polgári erény, a rendes ember morálja. Az, amit a régi hellének areténak neveztek. Platón Menón című dialógusában Szókratész a szofista Menónnal társalog az erény mibenlétéről, és hosszas disputa után arra jutnak, hogy az erény a helyes cselekvésben van. Ám ennek a helyes cselevésnek nincs köze erkölcsökhöz. Akkor teszünk egy dolgot helyesen, ha megfelelően tesszük, vagyis úgy, ahogyan azt a dolog természete maga megkívánja. Jó polgár úgy vágja a körmét, hogy az később ne nőjön be. És használja a WC kefét. Az erény valójában kultúra. Aki pl. tud késsel-villával enni, az bírja a késsel-villával evés erényét. Vagy aki úgy pecázik, ahogyan egyébként pecázni kell, az bírja a pecázás erényét. Vagy ha a férfi úgy szereti a nőt az ágyban, ahogyan a szerelmet művelni kell, akkor birtokában van bizonyos fajta férfierénynek. Erényekben gazdag, szokták mondani. Mert erényekben gazdagnak lenni valójában annyit tesz: sok dologban jártasnak lenni, a dolgokat helyesen művelni, a dolgokkal megfelelően tudni bánni. A latin agricultura szó földművelést jelent, de önmagában a cultura szó is jelenthet földművelést. A kultúra ui. azt jelenti: művelni, értőn. Erény és kultúra dolga tudni, hogy az apróbetűs részt is el kell olvasni. A polgári kultúra ui. nem a last minute nyaralással kezdődik, hanem hogy elolvassuk azt, amit aláírunk. Mindennek meg van a maga kultúrája, a mód ahogyan azt művelni kell a dolog természete szerint. Az arisztotelészi eudaimonia pedig, amely fogalmat leginkább >>boldogságnak<< szokás fordítani, e helyesen művelt élet jutalma. Az eudaimonia valójában a békés megelégedettség ritka pillanatait jelenti. A jól végzett munka örömét. Azt, amikor a polgár úgy érzi, rendjén vannak a dolgai, és alapvetően jól megy sora, épp mert rendben mennek a dolgai. Jó csillaga van. Mert igyekszik mindenben azt tenni, amit a dolgok természete megkíván, vagyis ahogy erényes. Időben feladja a csekket, és megtanulja használni az MS-Excelt, mert tudja, hogy anélkül nem megy. Az eudaimonia lényegében az erényes életben van, pontosabban szólva, az erényekben gazdag életben. Más szóval, a kulturált életben, ami egyúttal a jó élet, a tisztes polgári. Szépen élnek, ahogy szokták mondani. És az eudaimonia végső soron ez a szép és derekas élet, mint az erények jutalma.