"Az idealista fanatikus nyomába szegődik a gazember, a csőcselék és a képmutató - ez a sorsa minden forradalomnak. Ezért nem túl érdekes a csőcselék - mindig ott bukkan fel, ahol a zavarosban halászhat, spicliskedéssel gyarapodhat, intrikával juthat előre, és azzal szerezhet hírnevet, ha belerúg a legyőzöttbe. Érdekesebb az eszmék embere - hajlandó életét áldozni az ideáljaiért, bár szívesen gyilkol másokat ugyanezen ideálok nevében. Mielőtt vérpadra küldi, kivégzi őket szavakkal. A fanatikus idealista előbb nyúl a sárhoz, mint a tőrhöz. Mielőtt megsemmisíti ellenfelét, le kell alacsonyítania, be kell mocskolnia. (...)
Az erény és a szabadság nevében indított forradalom hitszegő hazugok diktatúrájává vált; a hatalomban ülő jakobinusok a legteljesebb közönnyel nézték az egyes emberek megalázását és megszomorítását. Ezeket az embereket most már minden lelkiismeretfurdalás nélkül fel lehetett áldozni a forradalmi megtisztulás nevében. Az öntisztulás tisztogatás lett." Adam Michnik: Az erkölcsi megújhodás bajnokai