Azzal, hogy a modern gépi berendezés kicsavarja a szerszámot a munkás kezéből, egyúttal az irányítást is átveszi a termelés felett, állítja Karl Marx A tőke I. kötetében. Míg a manufaktúrában a munkás még egy eleven mechanizmus tagja, addig a gyárban már csak egy tőle független holt mechanizmus eleven függeléke. Élő csavar a gépben. És a világ a visszájára fordul: míg a kézművességben és a manufaktúrában a szerszám szolgálja a munkást, addig a gyárban már a munkás szolgálja a gépet. Az ember idomul az automata géprendszerhez. Jóllehet, vélekedik Marx, a tőkés termelés lényegi alapvonása éppen az, hogy nem a munkás alkalmazza a munkafeltételt, hanem a munkafeltétel a munkást, csak a gépi berendezés teszi ezt a megfordítást nyilvánvaló és technikailag is kézzelfogható nyers valósággá.

Az olasz marxista teoretikus, Antonio Gramsci az Amerikanizmus és fordizmus címet viselő esszéjében úgy véli, a termelés és a munka ésszerűsítése mindaddig nem fejlődhet ki, amíg a munkások maguk hozzá nem idomulnak a munka szükségleteihez. És nem csak a gyár falain belül, hanem azokon kívül is. A termelés racionalizálása épp úgy megköveteli a nemi ösztönök racionalizálását, miként a rekreáció racionalizálását, vagy éppen a fogyasztás racionalizálását. Lényegében az egész társadalmi élet szabályozott irányítását és üzemszerű működését. Vagy ahogy Történelem és osztálytudat című művében Lukács György ennek kapcsán fogalmaz: "A munkás sorsa az egész társadalom sorsa lesz".  A termelés taylorista bürokratizálódása és elgépiesítése a teljes emberi életvilág hasonló bürokratizálását és elgépiesítését követeli. A nagyipari tömegtermelés fordista szervezése lényegében egy új embertípust igényel, illetve egy olyan életvilágot, ami képes megteremteni ennek az új embertípusnak a termelés kívánalmainak megfelelő pszichofizikai alkatát. Gramsci szerint a fordizmus logikusan vezet a tervgazdaság felé.

Aldous Huxley a Visszatérés a szép új világhoz című esszékötetében úgy látja, a népességrobbanás, valamint a technikai fejlődés következtében egyre olajozottabban működő tömegtermelés egy, a Big Business és a Big Government által ellenőrzött totalitárius társadalom kialakulásához vezet. Egy olyan túlszervezett termesztársadalomhoz, melyben minden ember apró fogaskerék a hatalmas önjáró gépezetben. Amolyan szorgos kis termesz a termeszvárban.

Huxley klasszikus regénye, a Ford után 632-ben játszódó Szép új világ egy ilyen tökéletesen megszervezett hangyatársadalomba vezeti az olvasót. A szín London. A társadalmi tervezés már az ember fogantatásával megkezdődik: lombikbébi és központi szaporodásirányítás, genetikai tipizálás, tudományos kasztrendszer; az egyénnek a bölcsőtől a sírig tartó folyamatos pszichofizikai kondicionálása (manipulálása). Ebben a visszájára fordult világban minden és mindenki a termelés öncélú rendjét hivatott szolgálni. Marxnál a gyári munkás a munkafolyamatban úgy jelenik meg, mint aki pusztán mechanizált részként illeszkedik bele egy mechanikus rendszerbe, amit már eleve készen talál, mint tőle teljesen függetlenül funkcionálót, és aminek törvényszerűségeibe akaratának teljes feladásával kell beleilleszkednie. Huxley szép új világában az egész társadalom egy hatalmas gyár, és az egyének pszichofizikai kondicionálása a racionális rendbe történő zökkenőmentes beilleszkedést célozza az egyéniség és a személyes vágyak felszámolásával.

(Elhatárolódom magamtól.)