Az ember sorsa alakulhat így is, meg úgy is...
Na végre, a kísérő őrök összegyűltek. Az "imádság" most elmarad. Felharsan a parancsnok hangja:
- Lépésben indulj! Gyorsabban!
Frászt neki "gyorsabban"! Aki legutolsónak marad, annak nem érdemes sietni. A rabok mind tudják, anélkül hogy összebeszéltek volna: itt ti noszogattatok bennünket - most majd mi tartunk vissza benneteket. Mert nektek is jólesne egy kis meleg...
- Kilépni! - kiabál az őrség parancsnoka. - Ott, elöl, kilépni!
Fenét beléd "kilépni"! Egyenletes, vontatott lépésben vonulnak a rabok, mint egy temetési menet. Nincs vesztenivalójuk. Úgyis utolsónak kerülnek a táborba. Nem akartatok velünk ember módjára bánni - most aztán kiabálj, akár meg is szakadhatsz bele.
A kísérő őrség parancsnoka egy darabig ordítozott: "Kilépni!" - végül megértette, nem mennek ezek a rabok gyorsabban. Nem lövethet beléjük: ötös sorban, felzárkózva mennek. A kísérő őrség parancsnokának nincs elég hatalma, hogy gyorsabb lépésre ösztökélje a rabokat.