Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem
Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című 1948-as híres tanulmánya valójába nem annyira történetírás, mintsem inkább lélektan.
Lelki alkata szerint, vélekedik Bibó, az ember kétféleképpen viszonyulhat a problémákhoz: vagy összeszedi a bátorságát, és illúziók nélkül felméri a problémát, hogy a dolog természetének megfelelően racionális, gyakorlati lépéseket tegyen a reális megoldás felé, vagy - jóllehet nagyon is tudja és érzi az igazi problémát - nem képes szembenézni a nagy és nehéz feladattal, hanem helyette inkább mindenféle álproblémával foglalatoskodik és látszat ügyekbe menekül, hátrahagyva és elodázva ezáltal az igazi teendőt.
Az igazi nagy problémákat mindenkor azok a körülmények jelentik, amelyek meggátolják, hogy az ember továbblépjen egy élethelyzetből: a falak, amelyekbe rendre beleütközik, és amelyek ily módon helybennjárásra, egy helyben toporgásra kárhoztatják. A zsákutcás élethelyzet azt jelenti, hogy egy fal mind újra gátat vet az előrelépésnek, és ezáltal a kiteljesedés lehetőségének.
Az ember vagy álproblémákkal foglalatoskodik, és akkor minden látszólagos szorgoskodása ellenére is benne ragad a zsákutcás helyzetben, vagyis marad lényegében ott, ahol volt, vagy nagy levegőt véve felgyűri az ingujját a fal előtt, mert belátja - még ha egyébként egészen kilátástalannak tűnik is számára helyzete -, hogy végső soron nincs más választása, ha egyszer valóban tovább kíván lépni. Nekiállni a valódi feladatnak. Mert az álproblémák körüli sürgéssel csak becsapja önmagát, csak húzza az időt, és marad az élethazugságban.
És nincs ez másként a népek életében sem. Lelki alkata szerint egy nép is kétféleképpen reagálhat csak a problémákra: vagy álproblémákat kezelve azt mímeli, hogy történik valami, vagy feltűri az ingujját a súlyos falak előtt. Mert a tulajdonképpeni megoldás mindig az, ha a nép kitör a torlaszok közül, ha kilép a hazugságokból, a helyben járásból, a zsákutcában tartó látszat problémákból, hogy aztán tiszta helyzetet teremtve elinduljon egy olyan irányba, amin tovább is lehet menni.