"Nem arról van szó, hogy a Zalaegerszeg és Budapest között közlekedő vonat első osztályú kocsijának vécéjében bele kell lépnem egy vízből és vizeletből álló tócsába, amelyben papírtörölközők áznak, mert a vonat rázkódásától kizuhantak annak a fémpántnak a szorításából, amelynek a papírtörölközők tartására alkalmas szekrénykét kellene megfognia, ha minden mással együtt nem vitték volna el, nem is arról van szó, hogy a többszörösen levizelt, lehányt és leszart, hosszú évek óta ismerősen törött deklit a cipőm csücskével kell felemelnem, s végig a lábammal kell megtartanom, mert az ügyes kis szerkezet, mely meggátolná, hogy visszacsapódjon, a szerelvényekből csurgó és spriccelő víztől már évek óta elrozsdásodott, nem is arról a kérdésről lenne szó, hogy ebben a pozícióban el tudom-e végezni úgy a dolgomat, hogy a vonat rázkódásai közepette ne vizeljek se a deklire, se a földre, se a saját lábamra, ne csúfoljam hát meg a saját szocializációmat és az emberek közötti szolidaritás szükségességébe vetett hitemet, hanem inkább arról van szó, hogy hová a csudába nézhetnék még öklendezés nélkül. A vécé porcelán csészéje évek óta el van törve. Évek óta hiányzik belőle egy jó nagy darab. Levezető csövének billenő zárja évek óta ugyanabban a helyzetben fityeg, s mivel mindezeken a hibás helyeken vastagra gyűl a szar, miközben vonatunk halad, az ütemesen csapkodó zár visszaveri a csőből a fülkébe, amit a vízöblítés segítségével el kellett volna távolítani.
Demokráciában az történik meg, amit megtesz az ember. Én most bejelentem a csődöt. Ezzel a csőddel az államelnöknek immár nincsen hová fordulnia.
Vagy megbeszéljük a viszonylag egyszerű logisztikai problémát, megegyezünk, takarítunk, reparálunk, vagy nincs megoldás."

Nádas Péter: A szabadság tréningjei (In Hátországi napló, 2006.)

"Nem mindenre jut egyforma gond, türelem és takarítóbuzgalom, ezért Közép-Kelet-Európa ambivalenciáit a vécék állapotáról lehet leolvasni, a polgárosodás újabb jelei szembetűnők, a toalettológia sokat mond városaink lelkiállapotáról.
Ennek a kultúrantropológiai tudományszaknak meggyőző és széles körű tapasztalaton nyugvó alaptézisei szerint szignifikáns összefüggés mutatkozik a vécék és a politika állapota között. A tisztaság és a tisztátalanság nem véletlen jelenségek. Minél inkább rendben van egy országban a demokrácia, annál tisztábbak a vécék. És megfordítva, minél több az ellenségeskedő, harsány ideológiai frázis a közbeszédben, minél forróbb a nacionalizmus, kommunizmus, vallási fundamentalizmus, vagyis minél inkább a gonosz másik ördöngös műveleteivel, elviselhetetlen jelenlétével vagy szomszédságával magyarázzák a helyi bajokat (lehet az egy másik ország, országcsoport, vallás, etnikum, bőrszín, szem- és/vagy orrhajlat, bármi), minél tisztábban nemzetiek, avagy más szigorú elvhez ragaszkodóak akarnak lenni egy város hangadó emberei, neves vagy névtelen írói, törzsasztalfőnökei, vécéköltői, hogy eredeti tézisünkhöz visszakanyarodjunk, nos, annál gyakoribbak a vizelettócsák a mosdóban, és annál több műszaki nehézség áll fenn, ha felmerül a vécékagyló leöblítésének szándéka."

Konrád György: A mi furcsa városaink (In Az író és a város, 2004.)