Antikrisztus című művében Nietzsche Jézust idiótának nevezi. Az idióta görög szó. Ha jól tudom, a következőt jelenti: különös, sajátos, önmagával azonos, csak rá jellemző. Az idióta ember tehát olyasvalaki, aki erőteljes, csak rá jellemző sajátosságokkal bír. Más szóval, öntörvényű ember.

Az individuum viszont latin szó. Jelentése: oszthatatlan. Az individuum olyan ember, aki oszthatatlan, mert minden körülmények között ugyanannak mutatkozik, ugyanaz a lényeg. Az ember persze többnyire megosztott: olyannak mutatkozik, mint amit a körülmények épp megkívánnak tőle. Másmilyen az ember, ha a főnökével van, másmilyen, ha a beosztottjával, megint másmilyen, ha a kedvesével, másmilyen, ha az anyjával.

Minél öntörvényűbb egy ember, annál inkább tűnik mások szemében valami nem e világból valónak. Flúgos egy kicsit a lelkem, mondják rá, csöppet idióta. Az önmagával azonos, öntörvényű személyiség mindig egy kicsit flúgosnak hat. És minél inkább eluralkodik egy emberen az öntörvényűség, annál jobban elhalványulnak körülötte a világ törvényei. Az abszolút öntörvényű, a leginkább individuum az őrült. Az őrült ember teljességgel nem e világból való, mondhatni egy saját, önmagával azonos, csak rá jellemző külön világa van, - mindig ugyanaz a lényeg, körülmények diktálta elvárásokhoz, idegen törvényhez egyáltalán nem igazodik. Világ a világban.

Nietzsche klasszika-filológus volt. Amikor Jézust idiótának nevezi, bókol.