A brit születésű Roger Farmer keynesiánus közgazdász, a Kalifornia Egyetem közgazdaságtan tanszékének vezetője, több központi bank tanácsadója. Hogyan működik a gazdaság? című könyve tkp. egy 2008-as cikkének (vagy kettőnek) kis kötetté bővített változata, ami a lényeget illetően nem is szól többről.

A klasszikus elmélet (classical theory of asset markets) szerint a részvények árát a gazdaság fundamentumai határozzák meg. Azaz, a foglalkoztatottság a cégek bevételeit, a bevételek a profitokat, a profitok a részvényárakat. Röviden, velősen. Ámde Farmer szerint a valóság ennek épp ellenkezője: a tőkepiacon uralkodó hangulat, a bizalom határozza meg a részvények árát, a részvényárak a háztartások vagyonát, az meg a háztartások fogyasztási kedvét. A fogyasztási kedv pedig a foglalkoztatottság szintjét à la Keynes. Mindazonáltal a keynesiánusok tévednek, állítja Farmer, amikor a fogyasztói kereslet alakulása tekintetében a jövedelmet tekintik döntő tényezőnek, és nem a vagyont. De tévednek a klasszikus közgazdászok is (classical economists), amennyiben nem csak a fundamentumok mozgatják az értékpapírpiacot, hanem éppúgy a befektetői pszichológia. Farmer kvázi egy új általános elmélet alapvetését vázolja fel: a klasszikus közgazdaságtan (classical economics) arra a különös esetre vonatkozik, amikor a bizalom elég magas ahhoz, hogy fenntartsa a teljes foglalkoztatottságot. És mindebből Farmer egy meglehetősen merész javaslatra jut: a központi bankoknak kellene a tőkepiaci ingadozások kiküszöbölésével stabil befektetői bizalmat kialakítaniuk, ami biztosíthatná a reálgazdaság stabilitását. Ennek eszköze pedig valamilyen tőzsdeindex célzása lenne az indexkövető alapok befektetési jegyeinek előre meghirdetett áron történő vételével és eladásával. Magyarán a jegybankok direkt tőzsdei beavatkozásával. (Farmer szerint e javaslat félúton van Hayek és Keynes között, ami annyiban igaz, hogy Lenin elvtárs sem lövetett a labdázó gyerekek közé, pedig megtehette volna.)

(A fordítás nem éppen bravúros, de nem jönnék ezzel, ha nem lenne néhány súlyos hiba. A "checkable deposit" ui. nem "ellenőrizhető betét", hanem "csekkszámla", a „money supply” magyarul „pénzkínálat” és nem „pénzkészlet”,  a „multiplier” bevett fordítása „multiplikátor” és nem „szorzó”, az „overnight” magyarul „egynapos” és nem „éjszakai”, a „rational expectations” mindenhol „racionális elvárásként” szerepel „racionális várakozások” helyett stb., stb. Emellett szerencsés lett volna az eredeti szöveg Bob Lucasait és Bill Phillipseit is lecserélni.)