Milyen egy néhány fős trockista párt élete? Milyenek a szélsőbaloldali törpepártok, amelyek sportot űznek a tisztogatásból, kettészakadásból, frakciózásból és kizárásból, és amelyek legfőbb elfoglaltsága egymást vádolni a forradalom igaz ügyének elárulásával? Milyen a cselekvésig soha el nem jutó végtelen ideológiai okoskodás? Az ember, akinek azt is a feje érzi meg először, ha éhes, de ha mégsem, úgy zavarában önkritikát gyakorol? Milyen az a "szocialista forradalom", amit négy felnőtt és hét kamasz "robbant ki", mikor is a négy felnőtt taxival indul neki a világot megváltani, mert egyikük sem tud vezetni, a kamaszok pedig nem tudják elénekelni az Internacionálét, lévén hogy nem ismerik? Milyen a "haszonszédelgő" értelmiségi, aki fiatalon még illegális forradalmár, de vén fejjel már haladó véleményformáló entellektüel? És lehet-e homoszexuális ember igazi forradalmár? Csupa-csupa izgalmas kérdés.

A Nobel-díjas perui író, Mario Vargas Llosa Mayta története című könyve egy szenzációs "ál-dokumentarista" regény, ami elbeszéléstechnikáját tekintve egy amolyan igazi posztmodern alkotás. És nem lehet letenni.