Jesús Huerta de Soto, az osztrák közgazdasági iskola kiemelkedő képviselője An Austrian Defense of the Euro címmel nagyívű cikket írt az euró védelmében. Az osztrák iskola képviselői köztudottan hívei az aranystandard rendszernek, amely pénzügyi rendszer „függetleníti a pénz vásárlóerejét a politikai pártok és érdekcsoportok változó ambícióitól és meggyőződéseitől, ami az aranystandard rendszernek nem valamiféle hiányossága, hanem éppenséggel legfőbb erénye” (Mises). De Soto is ebben látja a közös pénz legfőbb erényét: az euró kicsavarta a tagállami politikusok kezéből a nemzeti valutákat, és ezáltal felszámolta a „pénzügyi nacionalizmust”. Más szóval, a közös pénz, az aranystandard rendszerhez hasonlóan, meggátolja, hogy az egyes tagállamok nemzeti pénzük manipulálásával „oldják meg” gazdasági problémáikat. Ui. a jelenlegi európai problémák oka, állítja De Soto, nem az euró, hanem a rossz gazdaságszerkezet, a versenyképtelen áruk és a túlméretes intervencionista állam. Az euró csak feltárja e problémákat azáltal, hogy azokat nem lehet többé az egyes nemzeti valuták leértékelésével "kezelni". A közös pénz valójában megkeményíti a hatékonysági korlátokat. És miután az egyes tagállamok immár nem képesek a pénzkínálatot manipulálni, így a politikusok kénytelenek a valódi problémák megoldása irányába mozdulni, ami viszont fájdalmas és népszerűtlen intézkedések foganatosítását jelenti: a fenntarthatatlan jóléti juttatások és egyéb szubvenciók lefaragását, a fiskális fegyelem erősítését, a piacok deregulációját, illetve általában egy kínálat-orientált gazdaságpolitika vitelét. Mindazonáltal, vélekedik De Soto, ez vezet a prosperitásba, a Merkel-féle német út: a verseny, a stabil pénz, és a kiegyensúlyozott központi költségvetés (és nem a deficit spendinges, quantitative easinges angolszász út).