"Z falura lecsaptak, és begyűjtötték az iskolaigazgatót, az A nevű rohadékot. Azzal vádolták, hogy ellenálló. Hazudni merészelt, és tagadta, azt mondta, ő nem ellenálló, hanem iskolaigazgató. Megkérték, hogy közölje, melyik tanítványa ellenálló, és ennek a magát iskolaigazgatónak valló embernek volt mersze azt állítani, nemcsak hogy a saját tanítványairól nem tud, de semmiféle ellenállóról sem. Holott minden kasmíri ellenálló, ezt már a politikai elit is leszögezte, ezért ez a hazudozó hazudott, és az igazság felé kellett terelni. Megverték, hát persze. Aztán felgyújtották a szakállát. Aztán áramot vezettek a szemébe, a nemi szervébe és a nyelvébe. Utána azt állította, hogy fél szemére megvakult, ami nyilvánvaló hazugság volt, kísérlet arra, hogy a kihallgatókat okolja már addig is fennálló állapotáért. Nem volt benne büszkeség, és könyörgött az embereknek, hogy hagyják abba. Megismételte a hazugságát, hogy ő csak iskolaigazgató, amivel megsértette őket. Hogy segítsenek neki, elvitték egy piszkos vízű patakhoz, ami tele volt üvegcserepekkel. A hazudozót belökték a patakba, és ott tartották öt órán át. Az emberek a bakancsukban átgyalogoltak rajta, fejét a vízben lévő kövekhez nyomták. Hogy elkerülje a kihallgatást, elvesztette az eszméletét, úgyhogy amikor magához tért, megint megbüntették. Végül úgy ítélték helyesnek, ha elengedik. Figyelmeztették, hogy legközelebb megölik." Salman Rushdie: Sálímár bohóc