Michael Oakeshott a racionalista mentalitás fő jellemzőjének az optimizmust tekinti: a racionalista ember optimista, amennyiben hisz az "értelem" mindenhatóságában. Oakeshott maga persze nem hitt benne. És Roger Scruton sem hisz benne, aminek A pesszimizmus haszna című kötetében is hangot ad. Röviden, a scrutoni pesszimizmus a konstruktív racionalizmus optimizmusával szembeni pesszimizmus.

Könyvében Scruton mindenekelőtt a társadalmi-mérnökösködést támadja, mint a konstruktív racionalizmus leginkább veszélyes megnyilvánulását; a mű esszenciáját A tervezés téveszméje című fejezet adja. Nem is lehet kérdés, amikor Scruton a Civil jelenünk fejezetben szembeállítja a város és a törzs (a "Nyugat és a többi" (a "többi" itt konkrétan (és politikailag inkorrektül): Ikhwan)) rendjét, akkor a Hayek-féle bővített rendről szól, hogy akkor ne köntörfalazzak tovább. De amikor A "szabadnak születtünk" téveszméje című fejezetben Scruton a jó öreg Rousseaut szapulja, akkor is Hayek A végzetes önhittség műve 4-ik fejezetének Rousseau kritikáját ismétli. (Amiből az is rögvest látszik, hogy Hayek - testamentumnak is tekinthető - 1988-as kötete a konzervativizmus alapműve. (No nem úgy, hogy "minden jó a gentleman és a vallásosság szelleméből fakad" (Burke), hanem úgy hogy "a moralitás szabályai nem az ész következtetései" (Hume (és persze Burke)))). (zárójel túltengés) Vagy ahogy Wilhelm Röpke, a 20. századi liberalizmus jeles alakja fogalmaz a "mulandó és maradandó liberalizmus" kapcsán, és itt muszáj leszek hosszabban idézni: "Az értelem használatának azonban megvan a határa. Ha ezekre nem ügyelünk, úgy járunk, mint Phaeton, aki túlságosan közel került a Naphoz, és lezuhant. Akkor a szabadelvű racionalistává lesz, aki nem ismeri el az objektív törvényeket, aki szabad, tetszőleges gondolkodásában mindent megkérdőjelez, minden spontán módon létrejött dolgot le akar rombolni. Örökös forradalmárként azt hiszi, mindent elölről kezdhet." (És akkor a liberalizmus dialektikusan átmegy jakobinizmusba meg bolsevizmusba, avagy önmaga ellentétébe. Cf. kollektivizmus.)

Mert a pesszimizmus itt kérem a végzetes önhittség ellenszere. A Scruton könyvet pedig mindenkinek ajánlom.