"1956. november 4. Az orosz tankhadsereg lőni kezdi Budapestet. Néhány perccel azelőtt, hogy irodájába becsapódott volna a gránát, a Magyar Távirati Iroda egyik szerkesztője kétségbeesett üzenetet küld szerte a világba. A sürgöny így végződik: >>Magyarországért és Európáért halunk meg<<.
Mit jelent a mondat? Bizonyára azt, hogy a szovjet tankok nemcsak Magyarországot fenyegetik: vele egész Európát. Milyen értelemben? Az orosz tankok nem akarták átlépni a nyugati magyar határt. A magyar újságíró arra gondolt: Magyarország belsejéből ölik ki Európát. Kész volt életét adni azért, hogy hazája magyar maradjon, Európában maradjon.
A mondat értelme mintha világos lenne, mégis valami zavar benne. Az igazat bevallva, itt, Franciaországban vagy Amerikában úgy gondolkoznak az emberek, hogy 1956-ban nem egy állam sorsa forgott kockán, s nem is Európáé, hanem egy kis országnak a politikai berendezkedése. Senki fejében nem fordult meg a gondolat, hogy egy nép léte forog veszélyben, s még kevésbé képzelhették el, hogy a halálra szánt magyar miért idézi fel Európát? Szolzsenyicin például vádolja a kommunista elnyomást, de sohasem hivatkozik arra, hogy Európa alapvető érték, érdemes meghalni érte.
>>Meghalok a hazámért és Európáért<< - ezt a mondatot nem fogalmazhatták volna meg Moszkvában vagy Leningrádban. Budapesti, varsói mondat ez."

Milan Kundera: Az elrabolt Nyugat (1983) (In Irodalmi Ujság 1984. 3. szám)