Eötvös Péter: Korrespondenz (1992-93)
Pellegrini String Qurtet

A vonósnégyes a Salzburgban élő Leopold Mozart és az 1778-ban Párizsban tartózkodó fia, Wolfgang Amadeus közötti drámai kapcsolatot jeleníti meg levelezésük részletein keresztül.

A vonósnégyes hangszerei „beszédszerűen” szólalnak meg. A levelek írásának és olvasásának érzelmi feszültsége, a szavak, a gondolatok, a hátsó gondolatok – mind színpadszerűen jelennek meg. A mellékelt szöveg segíti a hallgatót a gyorsan alakuló és komplexen zajló történések pontos megértésében, jobb követhetőségében.

1. jelenet:

Wolfgang: Drága Édesapám! Ez igazán nem az én hibám – ezt Ön is tudja...

Leopold: Fiam! Minden dolgodban forrófejűen és hirtelen cselekszel! Gyermekkorod óta egész lényed megváltozott. – A legnagyobb művészet, az embernek önmagát megismernie...

Wolfgang: ...és akkor – mint Ön is tudja – azon nyomban elkezdek duzzogni, mikor egy olyan hangszerre kell írnom, amelyet igazán nem szívlelhetek...

Leopold: ...akkor fiam, tégy úgy, mint én!

Wolfgang: Egész bizodalmam Párizsban van!

Leopold: ...csak mihamarább! Már a puszta gondolat, hogy Párizst láthatod, meg kellett volna óvjon az összes kósza ötletedtől. A hírnév Párizsból indul el!

Wolfgang: ...és most, hála a jó Istennek, végre itt vagyunk. – „Oh, oui, Monsieur, vous avez raison...” (igen Uram, Önnek igaza van...)

Leopold: „...mais personne ne peut remplacer un père...” (…de senki sem pótolhat egy apát...)

2. jelenet:

Wolfgang: ...nekem itt is megvannak az ellenségeim.

Leopold: „...je crois Votre Fils d’une conduite assez...” (...azt hiszem, az Ön fia magatartása eléggé...)

Wolfgang: ...ez jó jel. Én...

Leopold: „...pas redouter pour lui les dangers de Paris...” (...nem kell félteni Párizs veszélyeitől...)

Wolfgang: ...ha volna itt egy olyan szeglet, ahol az embereknek füle van...

Leopold: „...s’il était inclin au libertinage...” (...ha hajlamos lenne a kicsapongásra...) Rudolph felkínálta Neked Versailles-ban az orgonista állást? Tehát rajta múlik?...

Wolfgang: ...de nem hiszem, hogy elfogadnám...

Leopold: Nem kell mindjárt eldobnod magadtól ezt a lehetőséget. Meg kell...

Wolfgang: Így azonban csupa vadállat és marha között vagyok (legalábbis ami a zenét illeti). Hogyan is lehetne másként, ők mind...

3. jelenet:

Wolfgang: ...hogy Ön, drága Édesapám, és legkedvesebb húgocskám jól vannak – az, hogy én egy őszinte német vagyok, és ha már nem beszélhetek, legalább azt gondolhatok, amit akarok... Ez..., hogy az édesanyám meg fog halni, hogy meg kell halnia...

Leopold: Hatalmas, jóságos Isten! Legyen meg a Te szent akaratod...

Wolfgang: Ekkor már az égi javakat élvezhette.

Leopold: Drága fiam!... de miért éppen egy szombati napon?...

Forrás