Olvasom Váradi Balázs A közgazdász mint médiaszemélyiség Magyarországon című cikkét, és felrémlik bennem Pierre Bourdieu Előadások a televízióról esszéje. Bourdieu úgy látja, hogy a televíziós műsorokba legtöbbször ugyanazt a 3-4 szakértőt hívják meg a szerkesztők. Részben megszokásból, részben tekintélytiszteletből, vagy épp politikai okból ("baráti"). Ezek a szakértők aztán szakmányban osztják a képernyőről a politológiai, közgazdasági, kulturális fast foodot. Szereplésük persze legtöbbször merő szócséplés, ám ami nagyobb baj, hogy az egyes témák sokkalta kompetensebb szakértői ezáltal nem kapnak hangot. Ez pedig - jóllehet nem feltétlenül szándékos - Bourdieu szerint mégis tekinthető egyfajta cenzúrának.