Enyhe másnaposságra
Duffy: Stepping Stone
hocinesze
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hocinesze.blog.hu/api/trackback/id/tr875383510
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2013.06.30. 09:19:55
@ricardo: Évek óta nem voltam még csak enyhén másnapos sem. Lehet, hogy pont ez a probléma?!? :P
Egyéb fájdalmakra ott van nekem Sarah Brightman. ;)
Ezt a dalt "csak úgy" szeretem.
Egyéb fájdalmakra ott van nekem Sarah Brightman. ;)
Ezt a dalt "csak úgy" szeretem.
ricardo 2013.06.30. 09:59:47
@Enchantée: Ja, én is csak úgy szeretem. Ahogy Kant mondja, érdek nélkül tetszik.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2013.06.30. 14:27:28
@ricardo: Én egyszerű lélek vagyok, nem tudom szofisztikáltan kifejezni magam, csak érzem, hogy egy dal tetszik-e vagy sem. :)))
Az az igazi, amikor érdek nélkül szeretünk, nem? ;)
Az az igazi, amikor érdek nélkül szeretünk, nem? ;)
ricardo 2013.06.30. 15:42:00
@Enchantée: Igen-igen, a szeretet nem keresi a maga hasznát. Plusz nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Ellenben türelmes, jóságos, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Ahogyan azt Pál apostol írja. (A szentmise véget ért, menjetek békével.)
A szép meg az, ami érdek nélkül (szándék, azaz előzetes fogalom nélkül) okoz gyönyörűséget. Ezt meg Kant mestertől tudjuk.
A szép meg az, ami érdek nélkül (szándék, azaz előzetes fogalom nélkül) okoz gyönyörűséget. Ezt meg Kant mestertől tudjuk.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2013.06.30. 18:40:19
@ricardo: A fenéket nem! ;) És méghogy mindent eltűrni...
Kant kicsit többet tudott a valóságról. :)
Kant kicsit többet tudott a valóságról. :)
ricardo 2013.07.01. 18:01:38
@Enchantée:
Valójában félretolmácsoltam Kantot. Tudjuk: szép az, ami érdek nélkül okoz gyönyörűséget.
De mit is jelent ez?
Képzelje el Kegyed, hogy egy férfi véletlenül önnek megy az utcán. Ön kiejt a kezéből valamit. A férfi fölveszi, átnyújtja, elnézést kér. Egymásra mosolyognak. Aztán két nap múlva Kegyed mondjuk egy könyvesboltban nézelődik, és amikor nyúl egy könyvért, abban a pillanatban egy férfi szintén le akarja emelni a polcról ugyanazt a könyvet. Az a férfi, aki két nappal korábban önnek ment az utcán. Összenéznek, felismerik egymást. Beszélgetni kezdenek, a férfi meghívja a szemközti kávézóba. Kávézás közben kiderül, hogy valójában két sarokra laknak egymástól, és hogy ugyanabba a középiskolába jártak. Felemlegetik azokat a tanárokat, akik mindkettőjüket tanították, és közben jókat nevetnek. És elkezdődik egy szerelem.
Úgy-e milyen romantikus történet? Olyan szép!
Aztán később megtudja, hogy a férfi valójában nem véletlenül ment neki akkor az utcán, és a könyvesboltban sem véletlenül találkoztak. Az egészet jó előre eltervezte. Halálos precizitással. A férfi azt is pontosan tudta, hogy Kegyed melyik középiskolába járt.
Így már nem is olyan szép a történet, ugye?
A történet eredetileg attól romantikus, mert olyan mintha nem lenne benne semmilyen előzetes szándék. A dolgok maguktól álltak össze valamivé. Mintha valamiféle célszerűtlen célszerűség vezette volna Kegyedet és a férfit egymáshoz, valamiféle ismeretlen gondviselés. Szép az, ha a dolgokban értelmet fedezünk fel, jóllehet nem valaminek az érdekében történnek a dolgok, hanem spontán. Más szóval szép az, ami gyönyörködtet, mert értelmet fedezünk fel benne, jóllehet nincs semmiféle szándék (érdek), ami előzetesen értelmet adott volna neki. A kis romantikus történetnek épp ezt a szépségét töri össze, ha kiderül, hogy az, ami spontán történésnek tűnt, valójában hajszálra meg volt rendezve. A célszerűség nem célszerűtlen volt, hanem szándékos. Valamilyen előzetes célból történt.
Kantnál az érdek nélküli tetszés nem azt jelenti, hogy valamit önzetlenül szépnek gondolok, hanem azt, hogy valamit a magam számára célszerűnek találok, miközben nem volt semmilyen direkt szándék (érdek) arra, ami történt, és a dolgoknak ez a célszerűtlen célszerűsége gyönyörködtet.
Valójában félretolmácsoltam Kantot. Tudjuk: szép az, ami érdek nélkül okoz gyönyörűséget.
De mit is jelent ez?
Képzelje el Kegyed, hogy egy férfi véletlenül önnek megy az utcán. Ön kiejt a kezéből valamit. A férfi fölveszi, átnyújtja, elnézést kér. Egymásra mosolyognak. Aztán két nap múlva Kegyed mondjuk egy könyvesboltban nézelődik, és amikor nyúl egy könyvért, abban a pillanatban egy férfi szintén le akarja emelni a polcról ugyanazt a könyvet. Az a férfi, aki két nappal korábban önnek ment az utcán. Összenéznek, felismerik egymást. Beszélgetni kezdenek, a férfi meghívja a szemközti kávézóba. Kávézás közben kiderül, hogy valójában két sarokra laknak egymástól, és hogy ugyanabba a középiskolába jártak. Felemlegetik azokat a tanárokat, akik mindkettőjüket tanították, és közben jókat nevetnek. És elkezdődik egy szerelem.
Úgy-e milyen romantikus történet? Olyan szép!
Aztán később megtudja, hogy a férfi valójában nem véletlenül ment neki akkor az utcán, és a könyvesboltban sem véletlenül találkoztak. Az egészet jó előre eltervezte. Halálos precizitással. A férfi azt is pontosan tudta, hogy Kegyed melyik középiskolába járt.
Így már nem is olyan szép a történet, ugye?
A történet eredetileg attól romantikus, mert olyan mintha nem lenne benne semmilyen előzetes szándék. A dolgok maguktól álltak össze valamivé. Mintha valamiféle célszerűtlen célszerűség vezette volna Kegyedet és a férfit egymáshoz, valamiféle ismeretlen gondviselés. Szép az, ha a dolgokban értelmet fedezünk fel, jóllehet nem valaminek az érdekében történnek a dolgok, hanem spontán. Más szóval szép az, ami gyönyörködtet, mert értelmet fedezünk fel benne, jóllehet nincs semmiféle szándék (érdek), ami előzetesen értelmet adott volna neki. A kis romantikus történetnek épp ezt a szépségét töri össze, ha kiderül, hogy az, ami spontán történésnek tűnt, valójában hajszálra meg volt rendezve. A célszerűség nem célszerűtlen volt, hanem szándékos. Valamilyen előzetes célból történt.
Kantnál az érdek nélküli tetszés nem azt jelenti, hogy valamit önzetlenül szépnek gondolok, hanem azt, hogy valamit a magam számára célszerűnek találok, miközben nem volt semmilyen direkt szándék (érdek) arra, ami történt, és a dolgoknak ez a célszerűtlen célszerűsége gyönyörködtet.